Olyan ígéretesnek tűntek ezek a fonalak ...

..., vékony, puha, cirmos akrilfonalak. Jó volt tapogatni őket, és az áruk is baráti.

Összenézegettem a színeket, mindegyik kapcsolódott valamelyik színnel a másikhoz, úgyhogy velem jöttek. Arra gondoltam, hogy tizenkétszirmú virágokat horgolok belőlük, amiket összehorgolok, mintha hatszögek lennének, és így 40-45 darab virágból lesz egy szép stólám...

...De ezekből nem lesz! Annyira nem illenek egymáshoz, hogy az valami botrány. Magam is meglepődtem ezen.

Előszőr a rózsaszín + 2 féle kekiből készítettem el a virágot. Na, akkor már rögtön tudtam is, hogy a tervem füstbeszállt. A fonalnak a "dagonyázó kismalac" fantázianevet adtam, és félre is raktam, hogy majd a nevéhez méltó kis vackokat csinálok belőle. A másik kettő a kép szerint még úgyahogy összeillene ... de csak nappali fénynél, napsütésben. Lámpafénynél mindkettőnek tök más a szine, és nagyon nem illenek össze. Ráadásul hatszög illesztés két színből elég necces.
Most úgy tervezem, hogy a mályvából csinálom meg a stólát (persze, ha kapok hozzá még két gombócot), a lila-kékből pedig kötök egy laza csősálat.

Lett egy új telefonom, fehér. Hazavittem, programozgattam. Ott volt még a kisasztalon a legcsúnyább, szutykos malacka fonal. És meg is született a kollekció első darabja. Valami csak kell, hogy védje a szép új telefonom.
Ami a képen van az azonban nem az első, mert másnap nem tudtam ellenállni Mamuskánk vágyakozó pillantásának. Estére már volt mégegy ... és vannak újabb terveim kis nagyikockákból is.

Tényleg nem gondoltam volna, hogy pont ezzel a rút kismalaccal kezdek el dolgozni előszőr.

Ja, ha valakinek szüksége van rá, szívesen leírom a virág horgolás-mintáját. És ha valaki mégis erre a fonalra vágyik - mert amúgy jó kis fonal - akkor íme.