Ajándék Briginek

... Brigitta-napra természetesen.

Telefon: "Gyertek át szombat este, ráér mindenki, csak duimcsizni, nem a névnapom miatt, nem lesz ajándékozás, nincs pénze egyikünknek sem, csak gyertek, szia, most rohanok!" (egyszusszra)

Hát persze ... üres kézzel ... én már csak úgy szoktam ...

Az üvegben kávé-cukor van. Annak meg története van.

Mi cukor nélkül isszuk a kávét, teát, ellentétben Brigivel. Ha beülünk valahova mindenki Briginek adja a maga cukrát (azokról a helyes, változatos kis zacskósokról van szó) hogy Ő boldogan tépkedve beleönthesse a csészécskéjébe azt a 8-10-et. ...Dolce vita ...

Így aztán valahogy rászoktam, hogy ha mászkálok az országban/világban erre-arra, a csészém mellől elrakom a cukrot, haza hozom Briginek. Ebben jó az, hogy szertartásszerűen "tök jó helyeken való kávézásnál" mindig eszembe jut a barátnőm, mintha picit velünk lenne, aztán amikor összegyűlt egy jó adag elérakom, amin van jó nevetgélés, meg bogarászás, hogy melyik milyen és honnan is jött. Jelen esetben jött pl. Toscanaból, Florenceból, Provenceból, az Észak-Olasz tavaktól, Görögországból, Berlinből, az Adriáról, szép hazánk mindenféle szegletéből stb. stb.

Hiszem, hogy ezek az apró kis dolgok is összekötik a barátságokat. Illetve TUDOM.

A horgolósokat/kötősöket pedig a fonalak és a minták kötik össze ...

... úgyhogy íme:

És persze vittem azt is, amit azért mindig elvárnak tőlem:


Almáspiskóta az ő neve