Cekker

... erről a szóról mindig nagyanyám jut eszembe ... ahogy sétál le az Orlay utcán ... megy a Bartók Béla úti tejivóba, vagy a Nagycsarnokba ... át a Szabadság hídon a nyekergő 47-es villamossal. A Csarnokban a sok háziasszony ... mindenki nagyjából egyforma cekkerrel ... akkor még szemmagasságban lehetett nekem, talán azért jegyeztem meg ennyire ... köszönnek egymásnak, mosolyognak ... "Hogy vagytok Rózsikám?" ... Mamát mindenki ismeri? ... Bele kerül a háziasszony hálójába a nagy csöpögős ponty, tej, kenyér, dinnye ... az meg csak nyúlik, nyúlik ...

Ahogy haladtunk bele a 70-es évekbe, egyre rondábbak lettek ezek a cekkerek ... egyre műanyagabbak ... egyre valószínűtlenebb  színűek ... mégis számomra azt a boldog, kedélyes, egymásra odafigyelő légkört hozza vissza, amit Mama tudott teremteni maga körül, minden korban és minden körülmények között.   .......  Aztán jöttek a nájlonzacskók   .......

Bár igazán semmi szükségem rá, most amikor megtaláltam ezt a mintát, képtelen voltam ellenállni annak, hogy meghorgoljam. .... Elkészült az én kis emlékcekkerem.

Réka bolerójából (hú, még azt se mutattam) maradt egy kis melírozott Alize Miss pamut fonal, azt fogtam össze fehér, illetve fekete Cataniával, így jó kis masszív fonalat kaptam. Most már mindkét oldalát középen fehérrel csinálnám, de így váltakozva is jó lesz a dinnyének ...

Itt a minta:

Katt a képre!

Félkészen

És persze a régi dal is beugrik rögtön,

"...hajnalban szól a vekkere
és tele van már a cekkere
mert nem derogál,
piacra jár...."

mostanában a Hot Jazz Band-től.

Íme:

És, ha már Hot Jazz Band ... egy kis programajánló július 24-re:
http://www.zoobudapest.com/tervezz-velunk/programtervezo/koncertek

Én ott leszek ...