Tű a szénakazalban

Már "csak" a szálak elvarrása van hátra ...

Nagyon-nem-szeretem feladat ... pedig nem is olyan vészes. Nem is tudom miért állok mindig olyan nehezen neki ... Ez a takaró is már hónapok óta kész van amúgy, "csak" a szálak várták, hogy kezdjek már velük valamit ... Rendben, mondjuk 40 fokban normális ember nem kap az ölébe egy 210 x 150 centis, vastag gyapjútakarót szöszmötölni ... meg Rékának is mondtam, hogy csak akkor viszem a cuccot, ha csacsog-ragyog az új lakás ....... Az meg most már ha nem is ragyog, de azért már csacsog .... Úgyhogy most már tényleg csak pár öltögetés .... aztán repülhet az én pici lányom ágyikójára ......... Júj de jó lesz! ....... Majd fotózom! ............ Majd (...)

Az elviselhetőség megteremtésében azért az eszközöknek is szerepe van, főleg a vastag fonalaknál. Rossz méretű tű és az állandóan szétszakadó tűbefűzők (én jobb híján van, hogy cérnát használok, na az rémes) rendesen megkeserítik ezt az amúgy is már olyan felesleges macerának tűnő munkát.

A tű ez, a befűző pedig ilyesmi, szintén onnan, de most pont nem találom a kínálatban.

Itt látható egyben az elkészült takaró, de a blogban majd inkább akkor mutatom, ha a rendeltetési helyére került.

Előzmény pedig itt.

A fonal meg ez.