Az egész egy éve kezdődött

Nem, nem, ez így egyáltalán nem pontos. Igazából több évtizede (te jó ég) kezdődött, amikor is elkezdtem 7 évig tartó ruhás tanulmányaimat, hogy aztán mindösszesen 4 évig gyakoroljam azt hivatásszerűen. Családalapítás, majd újabb tanulás következett. Aztán 13 év belsőépítészet, lakberendezés és tartozékai.

Szóval mindig is „kétkezi munkás” avagy „kézilány” voltam.

Mindig varrogattam kisebb-nagyobb aktivitással, no meg „foltozó varga” voltam szükség szerint, de tény, a dolog sokszor azon akadt el, hogy a varrás eléggé hely és eszköz igényes foglalatosság, márpedig a családom nem akart emiatt el-elköltözni otthonról.

Tehát egy éve azt éreztem, hogy jó volna valamit matatni. Olyat, amit bármikor, bárhol előkaphatok, különösebb előkészület nélkül kikapcsolódhatok, annyi időre amennyi éppen jut. (Ilyen volt sok évig a karkötő csomózás, de arról majd máskor.) Mégis szerettem volna maradandó, nagyobb darabokat alkotni. Így villant be, hogy blokkokat kéne horgolni, ami aztán összeáll valami teljessé. Most már látom, hogy mekkora ennek az irodalma, de akkor teljesen szűz voltam a témában. Nem is tudom, hogy honnan jött az ötlet. Anyu kiskoromban megtanította a láncsort, meg az alap pálcákat, és pár éve horgoltam is egy raszta-sapit, de aztán passz.

Rátaláltam erre a könyvre. Szép-szép, de nem az igazi. (Bár kezdő kézimunkázóknak tényleg hasznos összefoglaló mű) És akkor váratlanul szembe jött velem Jan Eaton: 200 horgolt blokk című könyve. Elkezdtem bogarászni, és onnantól már menthetetlen voltam.

És hipp-hopp, alig 10 hónap alatt elkészült első horgolt takaróm: