Tegye fel a kezét aki ...

...  szűk két héttel karácsony előtt, -6 fokban, havazásban ablakot cserél!

Én csak két kezemet tettem fel, pedig 5 db ablakról és egy teraszajtóról van szó.

Nincs díszítés, nincs horgolgatás, nincs rajzolás-ragasztás, ajándékgyártás, sütés-főzés. A kreatívitásom abban csúcsosodik ki, hogy lábatlankodom ugrálok a mesteremberek körül, tologatom a bútorokat és egyebeket a lakásban ide-oda, aszerint, hogy hol folyik éppen a munka.

Ilyenkor nagy szerencse, hogy egy éve még nem voltam "blogoló". Így most megmutathatom, hogy milyen hópelyheket horgoltam tavaly, amikor (egy picivel) több időm volt ... és még jobban láttam, mert idén meg sem fordult a fejemben, hogy elkezdjek szöszmötölni a Piroska horgolócérnával és az 1-es horgolótűvel.

Tavaly októberben a foltvarrók nagy éves dzsemboriján találtam rá egy remek kis könyvre: Horgolt csillagok. Rögtön nekiláttam a rajzok, leírások bogarászásához, meg persze a böködéshez. Csak készültek ... készültek a csillagok és hópihék. Ha van az embernek jó szeme a vékonyka cérnához, gyönyörű, finom kis darabok ezek, nem tudnak csúnyák lenni. Keményíteni viszont kötelező őket! Legtöbbjük nem is mutat semmit blokkolás nélkül, olyan mintha pókot horgolgatnék, jónéhányat.



Nahát ... ez az ablak is éppen megy a szemétre ...

Tehát készültek, szaporodtak :) a pihék. Került belőle képes üdvözlő-levelekbe, ajándékokra. Volt mindig a táskámban néhány, így kaptak régi ismerősök akikkel összefutottam itt-ott a városban, kapott a háziorvos, az ügyintéző, a kollégák, a szomszéd néni... És tényleg: adni jó! És persze jó besöpörni a rohanó világ közepén a meglepett elismeréseket. A "Jaj de jó, ezt tényleg nekem csináltad?"-okat, mert persze kapni is jó.



A mandalám is az enyészeté ...



Nem szeretem túlcicomázni a lakást, de az ünnep apró kis jelei finoman megjelennek itt is, ott is. Így kerültek pihék az ablakra, és a reggelizőasztal fölé is, hogy jóhangulatban induljon a nap.


Ui: Az előző bejegyzésem is kicsit panaszkodósra sikerült, pedig csak egy kis kósza torokgyuszi volt, meg talán a mostani is annak látszik. Pedig nem az! Jó lesz, szép lesz, új lesz. Egy élmény lesz ablakot mosni, és talán a szélvihar sem szalad át a lakásunkon. És ha minden úgy működik, ahogy elvárjuk, akkor a most ezerrel önállósodó lánykám megkapja azt a szép szarvasos ablakpárnát, amire régóta ácsingózik. Szóval mindenki boldog ... LESZ!

Ui.: Csak, hogy Roti örüljön:


Kinézek az ablakunkon ... És mit látok?... Az ablakainkat!