Nyertem!

No, nem most, hanem még nyáron ... de ennek végül is nincs túl nagy jelentősége, lévén, hogy nem szoktam (túl gyakran) nyerni ... Most azonban (azaz nyáron) NYERTEM! Aminek nagyon örültem, illetve örülök azóta is. Történt ugyanis, hogy tegnap végre kézbe vehettem, ...  'mit kézbe vehettem? ... kézre kenhettem! ... az ajándékomat!

Azt rögtön le is szögezem, hogy senki nem hibás az ügyben! ... Csak én! ... Meg az idő! ... Meg a távolság! ... Konkrétan, hogy kicsi a távolság. Az ugyanis hamar kiderült, hogy Rékával egy kőhajításnyira lakunk egymástól, Réka-Posta-Zsuzsi kb. egy egyenlő oldalú háromszög sarkain helyezkedik el, tehát posta kilőve ... Mondtam: úgyis megyek arra ... aztán csak az idő ment el, nem én ...

Nyáron nyaraltunk ... felváltva,... az ősz elszaladt, a december meg hát ugye ... ablak, gyerek, költözés, karácsony ... na jó, akkor is majd' minden nap jártam arra ... Végül aztán a "komplikáljuk túl a túl egyszerű dolgokat" jegyében nem találkoztunk, hanem gyorsan találtunk egy közös ismerőst, akinek közvetítésével tegnap landolt nálam a tündéri kis csomag:

A süti az olívás szappan, a tégelyben pedig shea hab van (míly' meglepő), amiből ahogy beértem az irodába rögtön kentem is a januári-állapotú kezeimre. Először kissé elcsodálkoztam, érdekes állagú, nemkicsit zsíros kenőcs került a kezemre. "No, én ma már nem nyúlok papírhoz" gondoltam magamban (a munkahelyemen), de pár perc alatt csodát művelt. Eltűnt a zsír, és csak a nagyon kellemes illatú, puha, selymes bőröm maradt ... Neki lehetett állni papírozni ...

Nagy örömök nekem ezek a kis kincsek! ... Úgyhogy még egyszer: Nagyon szépen köszönöm!   És egyszer bizisten találkozom veled, Réka!