Végülis, őszre kész

Nem is értem, hogy miért nem fejeztem be hamarabb ezt a mellénykét...

Tavaly júniusban nagy vehemenciával estem neki, mindent félredobva. Szerettem is csinálni. Szépen haladtam vele, írtam is róla itt, és akkor nagy önbizalommal közöltem, hogy időm mint a tenger, mert csak őszre akarok elkészülni vele. Aztán majdnem kész is voltam, amikor valahogy bekerült egy dobozba, és jól ott is maradt. Vagy időhiánnyal küzdöttem, vagy az ötletroham sodort el. Pedig ott voltam a célvonalnál ...

Itt a minta

Rengeteg ötlet halmozódott fel a fejemben, és rengeteg fonal a szekrényemben (... meg a kisszobában ... meg a polcokon ... meg a szekrényben ... meg a kosarakban ... meg a zacskókban), az ötösünket meg csak nem húzzák ki, úgyhogy még a nyár elején kiadtam magamnak a két alap-parancsot:  1. befejezés   2. felhasználás

Nem részletezem, szerintem minden kézimunkázó érti ezt pontosan. Amíg nincs minden félkész holmi befejezve, addig fonalvásárlás csak annyi, ami esetleg a befejezéshez hibádzik, új cucc csak a meglévő készletekből. Amit azért nem nem fejeztem be, mert már nem tetszik, ott jön a bontás kíméletlenül. Tartom is egész rendesen, készülgetnek a holmik. Tulajdonképpen szórakoztató az önkéntes vállalás, mert igazán változatos, van választék, hogy mikor, mivel vacakoljak egy kicsit.

Így került sorra múlt héten ez a mellényke. Alig volt már vele munka. Mondjuk elvarrni való rengeteg, ami nem a kedvencem, de egész jól ráálltam. Gőzölés - vasalgatás (kb. 5 perc) - és kész.

A Városliget virágai ...  :)

A hétvége napos napján a Ligetben összekapcsoltuk a lélek és a test táplálását. Egyik barátunk azt mondta: "Elég jelképes a mellényed, blúz nélkül fogod hordani?" Hi-hi. Pedig nincs igaza, a szeptemberi fáradt napsütésben pont jól esett, hogy valami még van a könnyű blúz fölött, ami benn tartja a meleget. Szerintem szeretni fogom.

Most szép virágos a Városliget. Ismeritek a Vajdahunyad vára hátsó sarkához "odalopott" Logosi Béla szobrot?
Az a szoborfülke üres volt. Aztán úgy szűk 10 éve, az éjszaka leple alatt valakik odalopták. Azóta egyszer ellopták, de valakik, megint csak ismeretlenek, pótolták. Ilyen is van! Imádom a sztorit, egy múzeumok éjszakáján mesélte a helyi "hercegkisasszony" vezetőnk.