Vállmelegítő ...

... megint csak a maradékfeldolgozás jegyében.

Bár be kell lássam, ez azért a maradékfeldolgozási fogadalmam kissé ki-be forgatott értelmezése.

Történt ugyanis, hogy pont egy éve horgoltam egy nyakmelegítőt Rékának, és küldtem neki sűrű erdő közepébe, sütivel, csokival pakkba csomagolva, meglepetésül, hogy meg ne fázzon ott vidéken a hideg őszi szélben, és hogy örüljön a kis lelke. Örült is neki, hordta, hol a nyakán, hol pedig hajpántként, mert elég nagy haja van neki. Egy gombóc viszont kevés lett mégis, úgyhogy elballagtam kedvenc kis boltomba pótfonalér. De ha már elmentem oda messzire, a város túlvégére, biztos ami biztos, két gombócot vettem. Szóval, maradt kicsit több mint egy gombócom, és bár a nyakmelegítő ugye elvándorolt itthonról, gyönyörű színe itt ingerelt a megmaradt gombóc formájában. Januárban vettem egy szép könyvet, bele is szerettem egy vállmelegítőbe, ebbe. Tervezgettem, tervezgettem, és azt számolgattam, hogy szükségem lesz még két gombócra. Aztán most ősszel hipp-hopp elkészítettem, nem nagy ügy, haladós munka nagyon. Jó vállra, nyakra, szeretem. Réka is kacsingatott felé, de ezt csak a fotó erejéig kapta meg.


A vállmelegítő Réka vállán:

... és nyakán:

Nyakmelegítő, nyakon/hajon:

A slusszpoén az, hogy miután elkészült, akkor vettem észre, hogy a nagy tervezgetésben kétszer vettem meg a szükséges plusz két gombócot ... Tehát, most megint van két érintetlen gombócom ... Így spórolok én a fonallal ... Menthetetlen vagyok ... :)

Mérlegen:

Fonal: ez és innen
Vállmelegítő ebből a szép könyvből.
A nyakmelegítő mintája az úgynevezett árkád minta.