Félmillió!

... lett szegény, kissé magára hagyott blogom látogatottsága.

Millió köszönet érte, drága olvasóim! 

Megható, hogy bár jó két és fél éve elég mostohán bánok szegénnyel, mégis napi kb. 200 látogatója van. Van is emiatt lelkiismeret furdalásom...

Pedig tevékenykedem, horgolgatok folyamatosan, egyszerre többet is, egyik projektből a másikba zuhanva ... csak valahogy a dolgok dokumentálása elmaradt... Áttértem én is mint sokan, a facebookra és az instagramra. Egy gyors fotó és kész. Felgyorsult a világ. Kép van, szöveg nincs... Pedig van gondolat... bőven... itt cikázik az agyamban... néha, jó kis beszélgetések során ki is jön belőle... de, a billentyűig nem jut el... Lustaság, vagy mi...

Vagy, nem is tudom... Olyan ez mint amikor sokáig nem "beszélget" az ember valakivel, nehéz belekezdeni. Kivéve persze azokkal...
... azokkal a kevesekkel, akikkel nem tud eltelni annyi idő, hogy ne ott folytassam ahol abbahagytuk.
Mint Kriszti... 8 éves korunk óta vagyunk barátnők. A "legjobbak". Az első tíz évben napi szinten, mindig... Együtt mentünk suliba, együtt voltunk ott, együtt mentünk haza. Anyu soha nem értette, hogy ezek után mit tudunk mi még egész délután is dumcsizni. Az ablakuk a kocsibehajtónkra nyílt. Ő ült az ablakban, én álltam a kertben, és csak mondtuk, mondtuk... Vagy kutyát sétáltattunk a Gellért-hegyen körbe, körbe... Aztán az elmúlt bő húsz évben jó sok kilométer és egy óceán volt közöttünk, de nem választott el soha. Kétszer találkoztunk mindössze, és volt hogy két levél között egy év is eltelt. Amikor tavaly egyetlen délutánunk volt tíz év után, én ugyan úgy ott vártam a házuk előtt mint régen olyan sokszor, és kutyát sétáltattunk a Gellért-hegyen körbe, körbe, és csak mondtuk, mondtuk, mondtuk... és semmi nem változott... csak a hajunk színe.

Hát ilyen ez... Kicsit elkanyarodtam...
Itt van néhány azok közül amiket még nem mutattam... de reményeim szerint majd fogok... mert minden folytatható...

Hideg - sál, sapka!

Elmúlt az őszi tavasz, kell a sál meg a sapka. Ez van. Ha már a hordását nem szeretjük (én már egyre inkább csak a sortokat és a kinyúlt pólókat tudom szeretni... na jó, meg a horgolt kendőket), legalább  a szemünknek szerezzen örömet (meg a fázós fülünknek)!

Ezt a nyaktekerencet, és a hozzá való sapkát pontosan egy éve vittem a kicsi lányomnak (25) az üveghegyen is túlra, hogy ne fázzon meg, hamár amúgy úgy próbálgatja az élet.

Hja kérem, ha az ember lánya (azaz én, ne szépítsük) annyira lusta, hogy ebben az évben 6 posztocskát, az előzőben meg nullát képes iderakni, akkor van téma bőven... Pl. kapott idén is egy fincsi nyakba rakóst, e hónapban (Réka-nap november 10.), majdnem ugyanoda. Ha kapok róla képeket tőle, én meg kapok szárnyakat (ihletet/időt), akkor még idén megmutatom azt is.

No de vissza erre. A nyakmelegítő mintáját Annás kertjében találtam (és nem is az első volt, amit csináltam), azt tovább gondolva a sapkát pedig én találtam ki hozzá.

A sapka úgy készült, hogy a megfelelő méretű patentrész horgolása után csináltam néhány kört a sál csillagos/virágos alapmintájával, úgy gondolom formán mennyiségben. Aztán lecseréltem a három ráhajtásos pálcákat két ráhajtásosokra és úgy horgoltam tovább, aztán a két ráhajtásost egy ráhajtásosra, úgy is horgoltam egy kicsit, aztán végül már csak rövid pálcákkal dolgoztam.

Végül a maradékot összehúztam, és jó erősen elvarrtam a szálat. A tetejébe meg egy borzas pom-pom is került. A mintából adódóan elég szellős, de Réka szerint azért jó meleg, és a patentrész vastagságából adódóan finoman melegíti a fülét.

Fonal: Red Heart-Lisa-Natural tweed

Horgolótű: 5

A fotókat Bankó Roland készítette, akinek munkáit itt is jó szívvel reklámozom.

Tapestry crochet

Gobelin horgolás 
Az új szerelem ...

Öt éve, így tavasz táján azt éreztem, hogy horgolni szeretnék, különálló négyzetekből takarót, meg párnát. Semmi előzménye nem volt a dolognak, fogalmam sem volt róla, hogy van-e egyáltalán ilyen. Tényleg! Úgy próbálgattam rákeresni a googlen... és baromira elcsodálkoztam, amikor szembesültem vele, hogy ez létező műfaj, hatalmas "szakirodalommal", rengeteg bloggal, közösséggel. És el is kezdődött az őrület...

No, valami ilyesmi történt most is. Jóga párnát akartam horgolni, szépet, tömöret, mintásat... pont ilyet. Azért a pinterest most már jobban segít, így hamarosan megtudtam, hogy mi is a neve ennek a technikának, és hogyan is kell csinálni. Főként dél-amerikaiak csinálják, főként táskának, hátizsáknak. De, én tele vagyok már ötlettel. Vannak már elfekvő pamutfonalaim, jobban tudom már értelmezni a mintákat... Szóval némi gyűjtő munka után neki is kezdtem... és azóta csak rovom a köröket... és imádom. Nem egy vágtázós technika, meg nem is utazós a 4-5 fonalgombóc folyamatos kezelése miatt... De, jó lesz na.

A párnával kb. félúton járok még csak, meg szükség lesz fonalváltásra is közben, hiszen maradékokból kezdtem el. Igazi próbadarab lesz, azért majd még mutatom.

Szívecske-szezon

A képek borzalmasak, pedig volt segítségem is:

A nagyot tegnap horgoltam, Annás kertjéből szemezgettem a mintát. A kicsik régről, innen-onnan.
Catania fonalból, 3-as horgolótűvel, szeretettel...

Granny-párnácska

minden horgolósnál alapdarab.

Nyilván... mert minden horgolósnak van millió kis fonalmaradéka. Ez pedig a fonalmaradékok eltüntetésének egyik legjobb módja.
Szóval semmi újdonság, semmi nagy ötlet, egyszerűen csak megmutatom, hogy én is megcsináltam, jól szórakoztam vele, rengeteget molyoltam a fonalvégek elvarrásával, de a kanapénk állandó használatú darabja lett, ezért imádom. :)

Decemberi TV nézős, bekucorodós estéken gyűlnek a pici négyzetek:

Aztán készül a hátlap, már nem annyira aprólékos munkával:

Végül az összehorgolás, és a bogyós bordűr:

És a fun club:

Itt pedig már egy másik projekt elkészültekor figyel be, de erről majd máskor...

Krokodil

Jó, persze, lábszár melegítő(cske).

A mintája krokodil. Olyan régóta szemeztem már ezzel a mintával. Most pont volt két gombóc fonalam szabadon, meg némi szabadidőm Szilveszter táján. Sejtettem, hogy fonalfaló a minta, de gondoltam csinálom amíg tart a gombóc, aztán jöhet a párja. Csak elég lesz nekem egy lábszármelegítőre...

Hát ennyire futotta:

Nem, nem az én lábam ilyen vékony... és nem én vagyok huszonéves... és nem nekem van hozzá illő pulóverem. Igen, egy hordás után odaajándékoztam vágyakozón pillogó lánykámnak. Cserébe kaptam róla szép képeket. Szerintem jó üzletet csináltam... Biztos! Látom Szója kutya tekintetéből is.

Én nagyjából ezt a mintát használtam:

Forrás

De ez a videó is igazán érthetően megmutatja a technikát:





Ugye Szója kutya te is így gondolod?  :)

Fotó: Bankó Roland

Nyak- és vállmelegítő...

...Annás kertjéből.

Persze én csináltam, nem a kertben szedtem. A mintát viszont Annástól kaptam, nem először, merthogy nagyon szeretem a mintáit és a stílusát. Tényleg úgy gondolom, hogy kaptam, mert ajándék ez..., de a valóságban úgy történt, hogy megjelent tőle egy nagyon hasznos, jól érthető könyvecske, jó sok szebbnél szebb horgolt nyakbavaló mintájával. No arra rögtön lecsaptam... És ez volt amit először meghorgoltam belőle. (Azóta már mást is, meg van amire már megvan a fonalam :) 

Remek rajzos-fotós-szöveges leírások, létező fonalak... Tényleg csak neki kell ülni, és élvezni az alkotás örömét és sikerét. 

Na jó, persze ahány kéz horgolja... Szóval azért nekem mindig egy kicsit máshogy készül. Most például úgy döntöttem, hogy egyel több kört horgolok, mint ami a leírásban szerepel. Jól tettem, de hogy milyen kevéske fonalam maradt, azon Tofu kutyám is elcsodálkozott: 

Hát így...

Fonal: Drops Baby Merino (Isteni finom, puha) 150 g
Tű: 4,5
Minta: itt

Ajándék lett a nyakmelegítő, egy tulajdonképpen számomra ismeretlen játszótárshoz vitte a postás.

No, erről is szeretnék picit mesélni:

Barátnőm invitálására, úgy egy éve, beléptem egy facebookos zárt játszócsoportba. Ez a PIF (azaz Pay It Forwad játék). A lényege, hogy a játékos (aki éppen soron következik) felajánl egy kézműves terméket, amit majd elkészít egyedi igények szerint annak a játékosnak aki lecsapott az ajánlatára. Ha pedig valaki lecsapott valamire, három napon belül neki is meg kell tennie a felajánlását. Az ajándék elkészítésére 3 hónap áll rendelkezésére. Amíg elkészül a mű, a játékosok egyeztetnek, kérdezgetnek, csigázzák a kíváncsiságot és fokozzák a hangulatot sejtelmes részletfotókkal, akár barátságok is születnek. Ha megérkezett az elkészült mű, szabad a készítő, újra csapkodhat kedvére. Mi kézművesek szerintem mind tudjuk, hogy amellett, hogy jó kapni (meg nagyon izgi várakozni) milyen jó adni. Méghozzá olyat amit mi készítettünk, olyanra amit a megajándékozott szeretne, pedig lehet hogy nem is ismerjük. Meg ki lehet próbálni olyan mintákat is, amit magunknak, meg a szűkebb környezetünknek már nem csinálnánk meg, mert pl. csurig van már a kendős-kosár... És pl. nekem horgolós létemre, gyönyörű szép kötött holmiim (is) lettek. Majd mutatom őket szépen sorban. Szokás a plusz meglepi küldése is. Ez esetben az én meglepi ajándékom egy színben passzoló csomózott karkötő volt. Jó volt megint csomózni is.

Nos ennyi röviden e nagyon kedves, közösségformáló játék lényege. Nálam pedig megjelenik egy új cimke: PIF-játék

Újra felveszem a fonalat :)

... mármint úgy képletesen ... 

...mert valójában nem raktam le, egy pillanatra sem. Nem tudok én már fonalak nélkül élni!

A blogomat azonban pont másfél éve jól magára hagytam. Nem alkotói válságom volt, csak betűvetési válság. Most talán jönnek újra a betűk is, bár az biztos, hogy a blog kezelését újra kell tanulnom.

Valahogy elsodort az élet. Volt sok változás, amitől igazából inkább több időm kellene, hogy legyen ... de valahogy mégsem... ez van. Az viszont megható, hogy másfél év hallgatás után is napi többszázas a látogatottsága az oldalnak. Ezt tényleg nem gondoltam volna... Köszönöm, köszönöm, köszönöm, nagyon jól esik.

A fotózást is elsodorta az okostelefonos kattintgatás. Nem jó ez ... hanem kényelmes. A pillanat bármikor megörökíthető egy rissz-rossz, de azért hangulatos telófotóval... és kész, már tolható is fel az instagramra. Az elmúlt másfél évben így dokumentáltam a munkáimat, majd szépen sorban mutogatom ezeket (a vacak fotókat) is. 

Azért lesznek szép fotók is. Történt ugyanis, hogy bekerült a családba egy nagyon tehetséges fotós legény. 

Ennek két nagy előnye:

1. Boldog a lánykám

2. Lesznek itt szép képek is.

... néha ... ha ki tudom kunyerálni tőle... Addig pedig ha érdekel, itt a tumblr oldala, és az ő instagramja.

Van még egy új családtag. Májusban örökbefogadtuk Tofut, a most egy éves kutya-legényt. Szorgalmasan dolgozik azon, hogy betöltse a lányaink önállósodásával keletkezett űrt. Szolgáltat témát bőven, lehet kissé dog-bloggá is változik ez a hely.

És akkor most itt is a dilemma, milyen képpel induljak újra másfél év után? 

Nem ígértem sokat, ehhez rögtön tartom is magam. Év végén osztottam meg az instagramon ezt a képet, #2015bestnine hastaggel:

És, talán még nem késtem el vele ... merthogy nálunk már történtek ebben az évben "érdekes" dolgok, de szóval

Boldog 2016-os esztendőt minden kedves olvasómnak!

Hát, így ...

Balaton, láblógatás, Molly kutya, nyári zápor ... horgolás ...

Kell ennél több?

Szemrevaló kézre valók

... is készültek ...
... a láblógatós, balatoni, csajos (Réka + Szója kutya) napokon.