Évinek, a megható pillanatokra

... készítettem egy zsepitartót, az első önálló kiállítása megnyitója okán.

Tél van, nincsenek fények, bajlódom a fotózással, úgyhogy a fényképezőgépem besegített egy kicsit, és önállósította magát. Ezt készítette a tudtom nélkül:

Gyönyörű quiltek, izgalmas technikák, jó sok érdeklődő, régi ismerősök és az egész közepén az én könnyek közt mosolygó, tündéri barátném: Kacsukévi

Fotók Andi bejegyzésében

Gratulálok, Évi!

És azért megmutatom a zsepitartót is, amit Annástól lestem el, és csináltam már magamnak is, és nyúzom majd' egy éve, és bírja, és tegnap csináltam még egyet ajándékba, szeretettel:

Jaj! ... Tudom, hogy most nem ezt kellene ...

... De, ez szerelem! ...

... És az egyetlen nyugtató, ami működik ... (Mellékhatásokról kérdezze meg párját, gyermekét!)

Vastag fonal, 5-ös tű.

Ui: Elkészült már, persze, és ilyen lett.

Mi a 3 kedvenc színed?

... kérdeztem foltvarrós barátnőimtől, a facebookon.

- Miért?

- Csak.

... aztán jött a beszélgetés, hogy melyik, és miért az.

Aztán eltelt pár nap, és jött a "Határtalanul", a foltvarrósok nagy éves kiállítása. Arra mentem én is (meg Réka is), és vittem magammal a kedvenc színeket.

Évinek a sötétlilát, világos kekit és barnásnarancsot:

Andinak pedig a napsárgát (később találtam egy kicsit napabb sárga fonalat is), a kéket ("minden kéket szeretek") és a terrakottát:

Jók ezek így poháralátétnek is (pl.), de azért titkon remélem, hogy egyszer majd beépülnek a kis böködéseim valamelyik szép foltos munkájukba.

Van egy elég hevenyészett kis mintarajzom, íme:



Én mondtam, hogy hevenyészett ...

Mi is kaptunk Beszitől Anditól ajándékot, ezeket a tündéri kis muffinokat:

Kacsának Évinek pedig köszönjük a remek szervezést, és üzenjük, hogy nem érdemes sírni mások hülyesége miatt ,  amiatt sírjanak ők.

Beugrott a táskánkba persze mindenféle vásárfia is, Réka pedig alkotott kicsit:

Szóval: Nem jól döntött aki nem jött!

Kész, ez a párna mehet a Balatonra ...

... és én is már nagyon mennék vele.

Az úgy kezdődött, hogy mivel a granny-hexagon takaróm koncepciója útközben folyamatosan változik, felszabadult egy adag sötétkék pamutfonalam. Aztán úgy folytatódott, hogy március elején influenzás lettem. Itthon nyüglődtem, és abban a hitben ringattam magam, hogy ha egész nap virágokat gyártok, akkor hamarabb meggyógyulok. Ebben a barátnőim is megerősítettek (vagy csak megsajnáltak), úgyhogy nekiláttam, a három virágszínből tényleg nem kellet sok, ennyi maradékot mindíg össze lehet vakarni.

No, idáig megvolnánk ... Meggyógyultam, én elkezdtem dolgozni, a félkész cucc pedig pihenni indult ...

Jövöget a jóidő, már beleszippantottam a balatoni levegőbe, mehetnékem van már nagyon, és mivel ezt a párnát oda szánom, nagy kedvem lett befejezni.

Hamár maradék feldolgozásnak indult, legyen teljesen az. Előkerült Réka ovis festőköténye ... ollót elő ... újrahasznosítás ... Volt még egy kb.20 éves cipzáram is(emlékszem rugdalózóhoz vettem)

Varrás ... varrás ... varrás ... még egy kis horgolás ... ééés kész:

Irány a Balaton, nyárias hétvégénk lesz! (állítólag)

A minta megtalálható a ravelryn, magyarul pedig norico oldalán van egy remekül követhető step by step leírás, köszönet érte.

Félkész holmik gyártásában vagyok a legerősebb

Van rá persze ideológiám.

Egy horgolt takarót, vagy akár egy párnát is, elkészíteni nem 2 perc. Megálmodni, megtervezni, kipróbálni a fonalakat, kikísérletezni a mintákat igazán izgalmas foglalatosság. Lehet válogatni a fonalakat, a tűket, inspirációért bújni az internetet vagy a könyveket, rajzolgatni, szinezgetni. De utána, valljuk be, következik a gályamunka. A most készülő nagyprojektemben például 105 db blokkocskát horgolok egy pamuttakaróhoz.

Mind a két szakasz nagyon szórakoztató: Az első nagyon izgalmas, dolgoztatja az agyat, viszont többnyire helyhez (otthonhoz) kötött.
A második az igazi kikapcsolódás. Lehet TV-zés, beszélgetés közben is csinálni, sőt elő lehet kapni akár egy orvosi rendelőben a várakozás idejére, vagy utazás közben lefoglalni magam vele. Ha túl vagyok pörögve, vagy felidegesítettek, vagy nem tudok elaludni valami miatt, akkor isteni nyugtató.
Namármost az ember hangulata változó. Hol ez, hol az a fajta kikapcsolódás esik jól. Mivel számomra ez a "vacakolás" szinte kizárólag a kikapcsolódást, szórakozást szolgálja, így aztán cseppet sincs lelkiismeretfurdalásom a sok félkész holmi miatt. Mindíg azt csinálom tovább, amihez éppen kedvem, vagy lehetőségem van. És ez így kerek. Majd minden elkészül egyszer.

Azért megjegyzem, hogy van egy harmadik szakasz is: a majdnem kész holmik nagyon ösztönzőek.  ...Ja, és a születésnapok ...

És ez nem az összes ...