No, nem a funkcióját, hanem az elkészültét tekintve.
De jó, megint ellátogathattam hóországba! ... Két év kihagyás után ... Nem volt könnyű összeszedni a szükséges holmikat ... Egy dögös sísapi pl. hibádzott, ... de az indulás délelőttjén pont kész lett ...
A korán ránktörő hegyi-estéken pedig már a nyakmelegitő is elkészült...
... de azt majd akkor mutatom meg, ha újra kisüt a nap.
Ui.: Ez a bejegyzés csinosabb lett volna, ha nem egy pirinyó gépről (pl. a hosszú i-t sehol sem találom), pocsék interneten keresztül, telefonnal készitett képekkel, a hegy tetejéről küldeném. De, hál'Istennek onnan küldöm.
2013. január 25.
2013. január 23.
Uti-süti
Nálunk a csomagolás mindig süti illattal is párosul. Valahogy bennünk él a "hamuba sült pogácsa" feeling ... Ha megyünk, sütünk. Úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a kapkodást még egy kis kapkodással tetézzük. ... De, ez jó így. ... És még milyen jó elővenni a HAZAIT!
Más is így van ezzel?
Ez itt alant a világ két legegyszerűbb sütije. De, tényleg. Egy sós, egy édes.
Hmmmm .... |
Gyúrom-nyújtom-kenem-szórom |
Mindig más formára vágom, a szaggatással nem kínzom magam, sietés van... |
Tepsiváltás |
Hülünk ... no ilyenkor kell ellenállni nagyon ... |
A sósé itt.
2013. január 21.
2013. január 19.
Nem nyertem!
Gondoltam, a csekkek helyett inkább a lottószelvényem nézegetem ...
Az milyen már, hogy az öt hetes szelvényem első négy hetében mindig 1db egyesem van ... és mind más szám ... ???
Kedves Fortuna! Én nem 5 db egy találatosra, hanem 1 db öt találatosra vágytam! Elég nekem egy diszkalkuliás a családban, úgyhogy most már kapd össze magad!
A kis csomag amúgy már útnak is indult! Nem, nem Fortuna kapja ... Oda megy, ahol nyertem ... :)
2013. január 17.
Nyertem!
No, nem most, hanem még nyáron ... de ennek végül is nincs túl nagy jelentősége, lévén, hogy nem szoktam (túl gyakran) nyerni ... Most azonban (azaz nyáron) NYERTEM! Aminek nagyon örültem, illetve örülök azóta is. Történt ugyanis, hogy tegnap végre kézbe vehettem, ... 'mit kézbe vehettem? ... kézre kenhettem! ... az ajándékomat!
Azt rögtön le is szögezem, hogy senki nem hibás az ügyben! ... Csak én! ... Meg az idő! ... Meg a távolság! ... Konkrétan, hogy kicsi a távolság. Az ugyanis hamar kiderült, hogy Rékával egy kőhajításnyira lakunk egymástól, Réka-Posta-Zsuzsi kb. egy egyenlő oldalú háromszög sarkain helyezkedik el, tehát posta kilőve ... Mondtam: úgyis megyek arra ... aztán csak az idő ment el, nem én ...
Nyáron nyaraltunk ... felváltva,... az ősz elszaladt, a december meg hát ugye ... ablak, gyerek, költözés, karácsony ... na jó, akkor is majd' minden nap jártam arra ... Végül aztán a "komplikáljuk túl a túl egyszerű dolgokat" jegyében nem találkoztunk, hanem gyorsan találtunk egy közös ismerőst, akinek közvetítésével tegnap landolt nálam a tündéri kis csomag:
A süti az olívás szappan, a tégelyben pedig shea hab van (míly' meglepő), amiből ahogy beértem az irodába rögtön kentem is a januári-állapotú kezeimre. Először kissé elcsodálkoztam, érdekes állagú, nemkicsit zsíros kenőcs került a kezemre. "No, én ma már nem nyúlok papírhoz" gondoltam magamban (a munkahelyemen), de pár perc alatt csodát művelt. Eltűnt a zsír, és csak a nagyon kellemes illatú, puha, selymes bőröm maradt ... Neki lehetett állni papírozni ...
Nagy örömök nekem ezek a kis kincsek! ... Úgyhogy még egyszer: Nagyon szépen köszönöm! És egyszer bizisten találkozom veled, Réka!
2013. január 13.
Lábtartó
Képtelen vagyok lógó lábbal ülni. Szóval ... úgy normálisan. Így volt ez mindig is. Keresztbe teszem, felhúzom, magam köré tekerem, felrakom az előttem ülő székére, vagy az asztal keresztrúdjára ...
Iskolában mit össze piszkált emiatt tanár, diák (előttem ülő) ..., később már csak furcsán néztek rám ..., manapság meg már olykor elismerést kapok érte a korombeli fiataloktól, hogy én még mit tudok ... :)
Na jó, azért próbálok disztingválni. Tény viszont, hogy az otthoni kényelem alapvető darabja az én kis lábtartóm. Nem nagy, egyszerű, könnyű, igazán praktikus kis darab ... de már botrányosan néz ki szegénykém!
Ez érthető azért, nagyon öreg már, és tényleg folyamatos használatban van. Kb. 15 éve vettem az IKEÁ-ban. Még árulták, amikor úgy döntöttem kellene venni újat, de mire az elhatározást tett követte volna, addigra pont kivonták (nem először történt ez így), pedig az se tegnap volt már.
A héten volt egy kis kényszerpihenőm, úgyhogy előszedtem a takaróm maradék fonalait, és nekiláttam ...
Ez azért nem volt olyan nagy munka, 15 db granny square... Élveztem is, hogy végre valamit záros határidőn belül készre csinálhatok ...
Úgyhogy: TADAM:
OK ... szép azért nem lett, meg egyelőre sánta is marad (hiányzik az egyik lábvédő tappancs) ... de azért vállalható ... nem kell likvidálni, mint mindig, amikor vendégség jött ... és én úgy szeretem ...
... És, ha pucéran teszem rá a lábam, virágmintát nyom a bőrömre!
2013. január 8.
Akinek nem a négylevelű lóhere hozza a szerencsét ...
... ő Gabi.
FB: (előzmény: katt)
FB: (előzmény: katt)
- G: Szeretnék egy ilyet. Tudom keressek egy
horgolótűt.:)
- J: Segítünk a dolgon, de csak személyesen tudom
odaadni! ... Kávé? :)
- G: Mikor lesz kész, mondjuk ne zöld legyen !
- J: Milyen legyen egy lóhere, ha nem zöld?
- G: Ja, hogy igen ez lóhere, de nekem a kék jobb
volna.
- J: Na, ennyit a kis alkotásomról ...
- G: Kéket szeretnék .) cserébe meghívlak valami
fincsa kávéra. Na milyen vagyok ?
- J: OK Gabi, akkor kék virág lesz.
- J: Ancsi gyere Te is! Kapsz egy lóherét.
- G: Na csajok Árkád! OK?
- A: ..mikó????
- A: Hurráááá! Szólj ha aktuális!
- G: Jeszi meggyártja a lóherénket és utána!
- A: ..akko kapok én is lóherét???:)
- G: Sztem simán!
- J: Ancsi! TE kapsz lóherét. A kékmániás virágot
kap.
- A: ..nekem rózsaszínűűt:):)....na jo..vicc volt...
- J: OK! Legyen fél5! Kacsa gyere, Te is kapsz egy
lóherét, de csak zöldet!
- K: Bírom, hogy máskor hetekig megy a noszogatás,
most meg fél óra alatt hely, időpont, korrekt. Jeszi, köszi, én bírom a színhelyes dolgokat.
Itt a kék virág mintája is, ha esetleg másnak sem a négylevelű lóhere hozza a szerencsét:
Én is kaptam ám egy kék virágot ...
... Gabitól!
Én is kaptam ám egy kék virágot ...
... Gabitól!
2013. január 6.
Négy barátnő - négy bödön
... vagy mi ez? ... A lányok rögtön papír zsebkendő tartónak szánták. Végül is, én is erre használom a hasonló kis tartómat ... meg vacak-tárolásra.
Karácsonyi ajándékocskák, pont annyi, amennyit egy barátnő ad a barátnőjének a saját keze munkájából ... szerintem.
A jópofa az, hogy amikor csináltam, Rékával azon merengtünk, hogy melyik, melyikükhöz illik ... szerintünk.
Aztán amikor karácsony után volt egy kis "ötye", és egy igazolt távollét mellett hárman eljöttek hozzám, úgy döntöttem, hogy nem csomagolom be őket, csak kiraktam, szépen sorba a karácsonyfa mellé: "Küzdjetek meg érte, döntsétek el ti, melyik melyikőtöké legyen!" ... és akkor mindhárman olyan határozottan nyúltak a nekik szánt után, és olyan határozottan mondták, hogy pont ilyenre vágytak ... hogy egész ellágyultam.
Most már csak azon rágódom, hogy eláruljam-e, hogy melyik a maradék ...?
És vajon Zsuzsi azt választaná?
Egyáltalán tetszetős az a negyedik?
Mondjuk ... én meg azt választottam volna ... és én is Zsuzsi vagyok ...
Te melyiket választanád?
Te melyiket választanád?
Ezer éve barátnők vagyunk ... és mégis milyen különbözőek ... és ez így szép ...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)