2012. április 25.

Kész, ez a párna mehet a Balatonra ...

... és én is már nagyon mennék vele.


Az úgy kezdődött, hogy mivel a granny-hexagon takaróm koncepciója útközben folyamatosan változik, felszabadult egy adag sötétkék pamutfonalam. Aztán úgy folytatódott, hogy március elején influenzás lettem. Itthon nyüglődtem, és abban a hitben ringattam magam, hogy ha egész nap virágokat gyártok, akkor hamarabb meggyógyulok. Ebben a barátnőim is megerősítettek (vagy csak megsajnáltak), úgyhogy nekiláttam, a három virágszínből tényleg nem kellet sok, ennyi maradékot mindíg össze lehet vakarni.


No, idáig megvolnánk ... Meggyógyultam, én elkezdtem dolgozni, a félkész cucc pedig pihenni indult ...
Jövöget a jóidő, már beleszippantottam a balatoni levegőbe, mehetnékem van már nagyon, és mivel ezt a párnát oda szánom, nagy kedvem lett befejezni.
Hamár maradék feldolgozásnak indult, legyen teljesen az. Előkerült Réka ovis festőköténye ... ollót elő ... újrahasznosítás ... Volt még egy kb.20 éves cipzáram is(emlékszem rugdalózóhoz vettem)


Varrás ... varrás ... varrás ... még egy kis horgolás ... ééés kész:



Irány a Balaton, nyárias hétvégénk lesz! (állítólag)

A minta megtalálható a ravelryn, magyarul pedig norico oldalán van egy remekül követhető step by step leírás, köszönet érte.

2012. április 23.

A tavasz, amikor Te is bringára ülsz

Ez bizony velem is így van!

Így aztán tegnap délután felébresztettük téli álmukból a bringáinkat, kicsit letörölgettük őket, (bár a fékemen is állítani kellene, erősen növeli ugyanis a dolog sportértékét, hogy folyamatosan fog az első fékem), és ellátogattunk a szokásos földnapi tömeg-tekerésre. Kellemes volt a nekünk kereken 20 km tekerés, és az eső előtt 1 perccel haza is érkeztünk.

Mától pedig indult is a munkába bicajozás. Olyan jó napsütésbentekergéssel kezdeni a napot. Büszke vagyok a kollégáimra, ötünk közül hárman bicajjal járunk ilyenkor már.

És, remélem idén is szép bicajtúrák várnak még ránk. Beszámoló majd jön.

2012. április 17.

Eszi, mint kacsa a nokedlit

Megint Füred, megint kacsaetetés ... csak most nem felejtettem el lefotózni az eledel-autómatát:

Az idő hasonló mint kéthete, az ember kicsit több, a fák kicsit zöldebbek.
Plussz egy szülinapi köszöntés. És ez még mindíg nem az enyém. Hiába, nálunk sűrű az április.

2012. április 16.

A titok többé már nem titok ...

..., mamusz lett belőle. Szülinaposok felköszöntve, ajándék átadva.


A mintát a Purl bee oldalán találtam, remek, jól követhető leírással együtt. Nagyon megtetszett, így megcsináltam a barátnőim szülinapjára. Remélem egyszer nekem is lesz ilyenem...

A mamusz 6-6 db kis nagyi-kockából készül (I love maradék!), a 11 cm átlójú négyzet a 37-estől a 40-es méretig biztos jó, ezt tapasztalatból mondom. Az összeállítás menetét érdemes a fentebb említett lapról pontosan követni. Én is ott kuksoltam az internet mellett, raktam a négyzeteket egymás után, ahogy a képek mutatták, és a mai napig csodálkozom azon, hogy egyszercsak összeállt szépen a házicipőcske, ... de érteni, még mindíg nem értem.

A próba, 37-40-es tappancsra
Hétvégén pedig a közös csajos szülinapozás ... és a topánkák gazdára találtak:


És köszönjük a tortákat is!
Boldog szülinapot lányok!



2012. április 13.

Nem tudtam ellenállni ...

... a várakozó fonalak csábításának.
Muszály volt kipróbálnom, hogy milyen is lesz kézzelfogható valójában az, ami a gondolataimban már olyan szépen összeállt.

Ha nagy lesz, egy kucorgó-takaró lesz egy nagyon szép lány(szoba) nagyon szép foteljében.




2012. április 12.

„Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?”

Tegnap volt a költészet napja. Amit kiraktam, nagyon szeretem, de ma rájöttem, hogy többféle aktualitása miatt ezt sem hagyhatom ki:

Innen hoztam
Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?

Mit csinálsz, mit varrogatsz ott?
A ruhámat foltozgatod?
Rongyosan is jó az nékem,
Varrj inkább egy zászlót, feleségem!

Sejtek, sejtek én valamit,
A jóisten tudja, hogy mit,
De elég, hogy szól sejtésem,
Varrd meg azt a zászlót, feleségem!

Nem maradhat így sokáig,
Mi hogyan lesz, majd elválik,
Elválik a csatatéren,
Varrd meg azt a zászlót, feleségem!

Drága áru a szabadság,
Nem ingyen, de pénzen adják,
Drága pénzen, piros véren;
Varrd meg azt a zászlót, feleségem!

Ha ilyen szép kéz varrja meg,
A gyozelem belészeret,
S mindig ott lesz közelében;
Varrd meg azt a zászlót, feleségem!

Pest, 1848. január

Petőfi Sándor

2012. április 11.

Költészet napja 2012

Nekem most ezt jelenti:


Kányádi Sándor: Két nyárfa

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.

Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.

Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába.

És ... énekelve:




Granny puzzle ...

... hogy hány darabos, azt én már nem is tudom.

Február közepén kezdetem neki egy pamuttakarónak. A alap blokkok készítése során sokszor változott a koncepció. Próbálgatás, rakosgatás, rajzolgatás, szinezgetés és számolgatás ... Miből mennyi mi mellé és hány deka (Ft)? Szép lassan összeállt a kép (a fejemben). 105 db blokkocska. 7x6 db granny sguare, pontosabban hexagon (nagyi féle hatszög) és 7+26+30 db hatszögletű spirál. Először kékkel akartam keretezni és összedolgozni a blokkokat, de aztán (fonal vásárlás után) rájöttem, hogy az úgy nagyon sötét lesz oda, ahova szánom, úgyhogy inkább fehér és egy kis orgona lesz a keret.

Megtörtént a pótfonal vásárlás. (A többlet kékből egy párnahuzat lesz.) És innentől már csak horgolni horgolni horgolni kellett. Jó kis blokkok ezek, különösen a spirál nagyon egyszerű, bárhol elő lehetett kapni.

Végülis a napos, ámde hideg, szeles húsvét is sokat dobott a dolgon, így tegnap elkészült a 105-ik hatszögecske is. HURRRÁÁÁÁ!!!!! Már "csak" összeállítani kell ...

Elégedett láblógatás 105 db hexagon mellett
...gondoltam én.

És ekkor jött a kirakósdi:
Ajaj! Ez így nem lesz jó! Nem tetszik, konkrétan nagyon nem tetszik. Pont a lényeg nem rajzolódik, a hétféle nagyihatszög mintája.

Megkezdődött tehát a tilitoli a rendelkezésre álló készletből:
És végül összeállt az ÚJ koncepció:

Ez tetszik, de a lényeg rögtön látszik is: Jó sok kis puzzle-darab hiányzik még a képhez.
Ha jól számoltam (bár teljesen bele vagyok már zavarodva), fehérből 23, lilából 9 hexagon hibádzik még. Igazán pedig úgy lenne szép, ha körbe venné még egy lila keret, ami újabb 44 db spirál, de lehet, hogy ott majd csalok egy kicsit.

Szóval, jöhet a számolgatás, a pót-pótfonal vásárlás, és a horgolás horgolás horgolás.
Sebaj, messze van még a nyár!

2012. április 10.

Volt is - lesz is párnák

A történet VOLT része még karácsonyra nyúlik vissza. A karácsony a "vészesen közelítő ünnepek" körébe tartozik. No, nem most, hanem úgy október elejétől folyamatosan, és pillanatok alatt eljut abba az állapotba, hogy "te jó ég, két hét múlva karácsony, és még nincs kész semmi". Ilyenkor a gyors, mentő ötletek kellenek. Nekem ez legutóbb, a már bemutatott első horgolt takaróm volt. Ez akkor még messze nem volt kész, viszont ott sorakozott egy nagy dobozban 50-60 horgolt blokk. Némi termo-anyag, zippzár, néhány kis IKEA párnácska a szuperolcsó kategóriából, egy hosszúra nyúlt este, és már kész is 4 barátnőmnek az egyenajándék, ami a különböző színek miatt mégis egyénre szabott lett. Úgy tűnt örültek neki.

Február elejére aztán elkészült a takaró is. Oda került a kanapéra. Szépen körbe fotóztam, szereti, dícséri mindenki, büszke is vagyok rá.
Igenám, de nincsenek hozzá párnák!
...Némi termo-anyag, zippzár, néhány kis IKEA párnácska a szuperolcsó kategóriából ...
éééés LESZ! Majd megmutatom.

2012. április 9.

Húsvétoló

Minden valamire való kreatív blog közzé tesz egy (2-3-4-5) húsvéti posztot.
Csakhogy én nem horgoltam, nem kötöttem, nem varrtam, mégcsak nem is rajzoltam se nyulat, se csibét, se hímestojást. Nem díszítettem fel a lakást, mégcsak locsolók sem jöttek a házhoz. Pedig van két eladósorban lévő lányunk, de az egyik már nem is él velünk, épp csak beugrott, a másik meg többnyire inkább elment itthonról. Én meg szivesebben hervadozom a vendégjárás helyett.

Ezt a képet Réka lányom tmblr-jéről hoztam

Kicsit zavarban is vagyok én ezzel a húsvéttal. Szeretem én az ünnepeket, de míg a karácsonynak nagyonis, a húsvétnak nálunk valahogy nem alakultak ki a szokásai. Meg van ennek az oka. Ha jobban belegondolok, én néhány ritka kívételtől eltekintve, soha nem is töltöttem otthon ezt az ünnepet. Gyerek koromban, pláne, ha a tavaszi szünettel is összekapcsolódott, rohantunk le végre a Balatonra, vagy fel a Börzsönybe, a szüleim pedig akkor is ezt tették, amikor mi már kirepültünk. Amikor Réka kicsi volt, jópár évig mindíg ilyenkor voltak azok a csodálatos művészettörténeti barangolások ... bárcsak lennének még... Később pedig húsvétkor kezdődött a biciklis túraszezon egy-egy maszív négynapos túrával. Péntek reggel elindultunk, hétfő este hazaértünk. Minek takarítani, sütni, főzni. Gyerek a nagyszülőknél, a legjobb helyen. A végére mindenki tele élménnyel.
Két éve húsvétkor még síeltünk, a tavalyi húsvét pedig a döbbeneté volt, mert elvesztettük azt, akit nagyon szerettünk, senkinek nem volt kedve nyuszilkodni.
Idén viszont valahogy itthon rekedtünk.
Azért is, mert a meteorológusok is jól becsaptak a borzalmas időt jósló jelentéseikkel.
Főztünk persze sonkát (Istenit a Gyulai Kolbász és Sódar Fesztiválról), volt babsali, tojás, sütöttem is kicsit, meglátogattuk Aput, tojt csokit a nyúl, de alapjában véve egy nagyot pihentünk. Az ijesztgetések ellenére én tetemes időt a nem túl nagy teraszunkon töltöttem, keresve egy napos ám szélvédett sarkot, és persze HORGOLTAM.

Remélem mindenkinek úgy telt ez a pár nap, ahogy szerette volna.
Utólag is BOLDOG ÜNNEPEKET!

2012. április 7.

Félkész holmik gyártásában vagyok a legerősebb

Van rá persze ideológiám.

Egy horgolt takarót, vagy akár egy párnát is, elkészíteni nem 2 perc. Megálmodni, megtervezni, kipróbálni a fonalakat, kikísérletezni a mintákat igazán izgalmas foglalatosság. Lehet válogatni a fonalakat, a tűket, inspirációért bújni az internetet vagy a könyveket, rajzolgatni, szinezgetni. De utána, valljuk be, következik a gályamunka. A most készülő nagyprojektemben például 105 db blokkocskát horgolok egy pamuttakaróhoz.

Mind a két szakasz nagyon szórakoztató: Az első nagyon izgalmas, dolgoztatja az agyat, viszont többnyire helyhez (otthonhoz) kötött.
A második az igazi kikapcsolódás. Lehet TV-zés, beszélgetés közben is csinálni, sőt elő lehet kapni akár egy orvosi rendelőben a várakozás idejére, vagy utazás közben lefoglalni magam vele. Ha túl vagyok pörögve, vagy felidegesítettek, vagy nem tudok elaludni valami miatt, akkor isteni nyugtató.
Namármost az ember hangulata változó. Hol ez, hol az a fajta kikapcsolódás esik jól. Mivel számomra ez a "vacakolás" szinte kizárólag a kikapcsolódást, szórakozást szolgálja, így aztán cseppet sincs lelkiismeretfurdalásom a sok félkész holmi miatt. Mindíg azt csinálom tovább, amihez éppen kedvem, vagy lehetőségem van. És ez így kerek. Majd minden elkészül egyszer.

Azért megjegyzem, hogy van egy harmadik szakasz is: a majdnem kész holmik nagyon ösztönzőek.  ...Ja, és a születésnapok ...

És ez nem az összes ...

2012. április 6.

Ma telihold van







































Innen hoztam.

Örkény 100, és a kis esti horgolás

Tegnap ünnepeltük Örkény István születésének 100. évfordulóját. Jómagam kimondhatatlanul örülök, büszke is vagyok rá, hogy személyesen ismerhettem. Na jó, ez így túl komolyan hangzik, nem velem vitatta meg egy kávé és cigaretta mellett, készülő műveit és a világirodalom alakulását. Én gyerek voltam, ő nagypapa. Csopakon, a később róla elnevezett Parti sétány egy 64 lakásos társasházában töltöttük „együtt” gyerekkorom legszebb nyarait. Akkor még egy ilyen nagy kisközösségben is mindenki ismert mindenkit, olyan kellemes jószomszédi szinten. Ha találkoztunk, én szépen illedelmesen köszöntem, ő viszontköszönt, és olyan nagyon kedvesen, melegen tudott hozzá mosolyogni. Kb. ennyi volt a mi kapcsolatunk. Ha valahol szóba kerül Ő, nekem az a kép ugrik be, ahogy fecskében, csíkos fürdőköpenyben megy Apámmal és még egy-két férfiemberrel úszni a Balatonba. A teraszunkról figyelem, ahogy átvágják magukat az akkor még meglévő hatalmas nádason.

A http://www.csopak.hu/ -n semmi nem utal arra, hogy miért is hívják '82-óta az Örkény sétányt Örkény sétánynak


Hogy hogyan kapcsolódik ehhez az egészhez az én kis esti horgolásom?

Egyrészt, hogy tegnap vettem egy nagyon pofás 7-es, tehát elég mamut horgolótűt, mert nem volt még ilyenem. (Na, itt még nem kapcsolódik be Örkény.) Épp el akartam rakni, amikor a hálószobánkban szembe jött velem egy gombóc, nyers gyapjúfonal. Ezt a fonalat főiskolás koromban, tehát minimum 25 éve vettem Cseszlovákiában, egy sítábor alkalmával. (Na, ez sem egyperces lesz.) De, nem szerettem. Legalább 20 évig birkaszaga volt, nagyon nyers, nagyon durva, és elég vastag is, néha spárga helyett használtam, de arra sem volt túl jó, mert könnyen szakadt. Hogy annyi költözködés, ki-be pakolás stb. után hogy a csudában volt most ott a hálószobánkban a komódon, arról elképzelésem sincs. De, ha már ott volt jobb kezemben a horgolótű, a komódon pedig a fonal, hát gondoltam kipróbálom. Leültem a TV-elé, kis tea, kis keksz, és elkezdtem böködni.

No, itt jön vissza Örkény. A magyar közszolgálati m1-es csatorna teljesen normálisnak tartja (ellentétben szerintem minden normális emberrel), hogy a címben említett alkalomról egy csomó ostobábbnál-ostobább műsor után, 23.25-kor kezdje megemlékezését.

A fél órás megemlékezés jó volt, az utána, majdnem éjfélkor kezdődő ’73-as TV-film pedig csupa-csupa színészóriással mutatott meg 4 Örkény novellát.

Úgyhogy mi éjjel fél 2-ig a TV elé szegeződtünk. De, kérdem én, vajon hány középiskolás, hány fiatal tartott velünk az éjszakában? Minek is tudniuk a XX. század íróiról? Olyan zűrös időszak az … És egyáltalán minek is tudniuk bármiről, aztán még a végén egyetemre akarnak menni tömegesen … Ez a közszolgálat? A Duna TV-n azért 9-től leadták az Isten hozta, őrnagy urat is, azt is megnéztem, az is zseniális.

... És közben szorgosan böködtem. Vastag fonallal dolgozni nem túl kényelmes, viszont elég szapora, így mire elindultunk végre az ágy felé, elkészült ez a papírzsebkendő-, és zsebpénz tartó kosárka.
Szóval Örkényt még mindíg szeretem, a 60-as, 70-es évek színészóriásait még mindíg szeretem, és a kis bosszankodásom ellenére egy igazán kellemes estém kerekedett.
És végre megszabadultam attól az ezer éves gombolyagtól!

Csak ma ne lennék ennyire álmos …

2012. április 5.

A kör négyszögesítése - A kedvenc blokk

A takarómat eredetileg három féle blokkal terveztem, aztán találtam egy negyediket a már említett könyvben, amit nagyon megszerettem. Ő lett a kedvenc. Jó volt csinálni, szép lett az eredmény. Úgyhogy végül ez került középre és a sarkokra is.

Ezért most leírom, hogyan készítettem ezt a kiskedvencet. (de van ott még 199!)

Kezdőkör: "A" fonallal 6 láncszemből (lsz) hamispálcával (hp) gyűrű
1. kör: 12 kispálca (kp) a gyűrűbe, hp-val zár.
2. kör: *1 egyráhajtásos pálca (erp) 1 lsz* 12-szer hp-vel zár a kör.
3. kör: "B" fonallal. A lsz-közbe *3 erp összehorgolva (csomó) 3 lsz* 12-szer, hp a kezdőcsomó tetejébe.
4. kör: "A" fonallal. 4 kp a 3lszközök mindegyikébe, hp az 1. kp-ba.
5. kör: "C" fonal bekapcsolása bármely csomó tetejénél. *2 erp 2 lsz 2 erp ugyanoda 2 lsz következő csomó tetejébe 2 kp 3lsz, következő csomó tetejébe  2 kp 2 lsz* 4-szer.
6. kör: *2erp, 2erp-2lsz-2erp a sarokra, 2 erp, 2lsz, 2erp, 3 lsz, 2erp, 2lsz* 4-szer.
7. kör: *4erp, 2erp-2lsz-2erp a sarokra, 4 erp, 2lsz, 2erp, 3 lsz, 2erp, 2lsz* 4-szer.
8. kör: "A" fonallal. *6erp, 2erp-2lsz-2erp a sarokba, 1-1 erp minden előző szembe (17)* 4-szer
Idáig tart az eredeti minta, de a képen én még kiegészítettem egy negyedik színnel, az előző logika alapján egy erp-s lukacsos körrel, és egy rövidpálcás zárókörrel, egy párnához, amit nemsokára megmutatok.
A körök első pálcáit szokás szerint láncszemekkel helyettesítem, a végén pedig hamispálcával zárok.

Jó munkát!

2012. április 4.

Balaton én így (is) szeretlek!

Március legvégén Balatonfüreden jártunk. Teljes csend és nyugalom. Drámai felhők, szél és ki-ki bukkanó éles, kontrasztos napsütés. A szökőkút már működik, a kacsák lustán hevernek szanaszét, a kertészek szorgosan ültetgetnek, néhány vitorlás már vizen van. Gyönyörű!

Nem tudom mióta, de a mólónál van egy (meg a kikötőben is egy) kis autómata ami olyasmi mint amik azokkal a nagyon gusztustalan gömbrágókkal csábítottak régebben a csemetéket, de itt a 100-as bedobása után, amikor tekerhetsz, a markodba köp egy jó adag kacsatápot. Na, arra boldogan odatotyogtak az ejtőző hápogók. Igazán jól szórakoztunk. Ügyes ötlet.

A sétányról olyan képet készítettem (az új telefonommal a malacka-tokban) amin egyetlen egy ember sincs. Délután fél kettőkor. Mondjuk épp ebédosztás volt a Szívkórházban ...

2012. április 3.

Olyan ígéretesnek tűntek ezek a fonalak ...

..., vékony, puha, cirmos akrilfonalak. Jó volt tapogatni őket, és az áruk is baráti.

Összenézegettem a színeket, mindegyik kapcsolódott valamelyik színnel a másikhoz, úgyhogy velem jöttek. Arra gondoltam, hogy tizenkétszirmú virágokat horgolok belőlük, amiket összehorgolok, mintha hatszögek lennének, és így 40-45 darab virágból lesz egy szép stólám...

...De ezekből nem lesz! Annyira nem illenek egymáshoz, hogy az valami botrány. Magam is meglepődtem ezen.

Előszőr a rózsaszín + 2 féle kekiből készítettem el a virágot. Na, akkor már rögtön tudtam is, hogy a tervem füstbeszállt. A fonalnak a "dagonyázó kismalac" fantázianevet adtam, és félre is raktam, hogy majd a nevéhez méltó kis vackokat csinálok belőle. A másik kettő a kép szerint még úgyahogy összeillene ... de csak nappali fénynél, napsütésben. Lámpafénynél mindkettőnek tök más a szine, és nagyon nem illenek össze. Ráadásul hatszög illesztés két színből elég necces.
Most úgy tervezem, hogy a mályvából csinálom meg a stólát (persze, ha kapok hozzá még két gombócot), a lila-kékből pedig kötök egy laza csősálat.

Lett egy új telefonom, fehér. Hazavittem, programozgattam. Ott volt még a kisasztalon a legcsúnyább, szutykos malacka fonal. És meg is született a kollekció első darabja. Valami csak kell, hogy védje a szép új telefonom.
Ami a képen van az azonban nem az első, mert másnap nem tudtam ellenállni Mamuskánk vágyakozó pillantásának. Estére már volt mégegy ... és vannak újabb terveim kis nagyikockákból is.

Tényleg nem gondoltam volna, hogy pont ezzel a rút kismalaccal kezdek el dolgozni előszőr.

Ja, ha valakinek szüksége van rá, szívesen leírom a virág horgolás-mintáját. És ha valaki mégis erre a fonalra vágyik - mert amúgy jó kis fonal - akkor íme.

2012. április 1.

Az egész egy éve kezdődött

Nem, nem, ez így egyáltalán nem pontos. Igazából több évtizede (te jó ég) kezdődött, amikor is elkezdtem 7 évig tartó ruhás tanulmányaimat, hogy aztán mindösszesen 4 évig gyakoroljam azt hivatásszerűen. Családalapítás, majd újabb tanulás következett. Aztán 13 év belsőépítészet, lakberendezés és tartozékai.
Szóval mindig is „kétkezi munkás” avagy „kézilány” voltam.

Mindig varrogattam kisebb-nagyobb aktivitással, no meg „foltozó varga” voltam szükség szerint, de tény, a dolog sokszor azon akadt el, hogy a varrás eléggé hely és eszköz igényes foglalatosság, márpedig a családom nem akart emiatt el-elköltözni otthonról.

Tehát egy éve azt éreztem, hogy jó volna valamit matatni. Olyat, amit bármikor, bárhol előkaphatok, különösebb előkészület nélkül kikapcsolódhatok, annyi időre amennyi éppen jut. (Ilyen volt sok évig a karkötő csomózás, de arról majd máskor.) Mégis szerettem volna maradandó, nagyobb darabokat alkotni. Így villant be, hogy blokkokat kéne horgolni, ami aztán összeáll valami teljessé. Most már látom, hogy mekkora ennek az irodalma, de akkor teljesen szűz voltam a témában. Nem is tudom, hogy honnan jött az ötlet. Anyu kiskoromban megtanította a láncsort, meg az alap pálcákat, és pár éve horgoltam is egy raszta-sapit, de aztán passz.

Rátaláltam erre a könyvre. Szép-szép, de nem az igazi. (Bár kezdő kézimunkázóknak tényleg hasznos összefoglaló mű) És akkor váratlanul szembe jött velem Jan Eaton: 200 horgolt blokk című könyve. Elkezdtem bogarászni, és onnantól már menthetetlen voltam.

És hipp-hopp, alig 10 hónap alatt elkészült első horgolt takaróm:


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...