Ideológia ...

... az mindenre van.

De, amikor az egész trógerségre rá tudom fogni, hogy "pozitív életszemlélet", akkor még büszke is vagyok magamra.

Tehát, amikor mindig újabb és újabb fonalak csábulnak be a kosaramba, nem arról van szó, hogy nekem az isten pénze sem elég, és nem tudok ellenállni a csábításnak, hanem arról, hogy mindig meglátom a szépet, a szinek, az anyagok harmóniáját.

Az pedig, hogy semmit nem fejezek be nem azért van, mert én semmit nem fejezek be, hanem azért, mert nyitott vagyok az újra, az újrakezdésre. Mindig.

Ezen a képen a minta leírás is kisasolható

Ez azért elég pozitív, nem?

Mellény lesz ... ha elkészül ... :-)

Ui: Ez a bejegyzés vidéken, egy pici teraszon ücsörögve, egy pici gépen, egy pici teljesítményü mobilnettel készült, úgyhogy olyan is. Ennek ellenére nagyon remélem, hogy ezen a nyáron még sokszor alkotok majd ilyen körülmények között.

Lesz nyaralás!

Már látszik a fény az alagút végén!

Az, hogy nyár lesz, az már látható március közepe óta (hál'Istennek), és persze a nyaralást is szervezzük már egy ideje, de most kezdem érezni is, hogy közeleg a pihenés ideje. Jó kis láblógatós nyaralás. Úgyhogy elkezdtem tervezgetni, hogy mit viszek magammal ... Horgolni persze. Erősen limitált csomagméret, nem túl tágas élettér ... Tehát, egyféle fonal (nem túl vastag), részletekben készíthető modell.

Már tulajdonképpen borítékolva volt a lehetőség, ilyen alkalomra tartalékoltam egy még márciusban, eredetileg másra vett fonalamat. (ezt)

Szóval virágokat fogok horgolni és összehorgolni ... úgy 40-50 darabot.

Ki is próbáltam, hogy hogyis, aztán 3 virág után erőt vettem magamon, szépen elpakoltam, folyt.köv. majd ott.

Ja, és rajzolgatós kedvem is volt ma, úgyhogy lerajzoltam a mintáját is, mert az nem volt meg. Íme:

E késői órán már nincs energiám le is írni, de ha szükséged van rá, írj, szivesen lepötyögöm az elkészítés menetét.

Egy csomó csomó

Majd' 10 éve a lányaink hozták a technikát nyári táborból. Ők jól elvoltak vele egy nyáron át, én pedig a jótündér voltam, aki kibogozza, kijavítja a rontott részeket. Nyár végére náluk lecsengett a lelkesedés, én pedig jól kitanultam a fogásait és a logikáját. Egyszóval, menthetetlenül megfertőződtem. Azon kaptam magam, hogy moncsolgatom, számolgatom az indián utcazenészek portékáit, lopom gyűjtöm a mintákat. Ontottam a karkötőket. Hajtottak az ötleteim és a színek együtthatásának varázsa. Meg, hajtott a gyermekem is aki akkortájt élte "karkötő minden mennyiségben" időszakát. Én is megszoktam, hogy mindíg van a csuklomon egy-két darab, a barátok is ácsingóztak rá.

Amúgy pedig tényleg nagyon jó barátság-ajándék. Egyedi, személyreszóló (mindenkinek megvannak a színei), és tartozik hozzá egy olyan mese is, hogy ajándékba kell kapni, és addig kell hordani, amíg le nem rohad szakad. Akkor aztán tuti, hogy örök lesz a barátság. Namármost azzal is símogathatom a lelkemet, hogy ilyen sokan akartak az örök barátaim lenni, de ezzel az aprósággal mindíg örömet tudtam okozni, ez tény. A praktikuma ennek a foglalatosságnak pedig az, hogy szinte bárhol elő lehet kapni, és csinálni egy kicsit. Az ilyeneket pedig én nagyon szeretem. Bicaj-túra, hosszú utazás, várakozás, TV-zés, vagy nyaralós semmittevés ideje remekül elüthető ezzel, és azt érezheti az ember tevékeny lánya, hogy mégis csinált, alkotott valamit. Mások pedig nézik, csodálkoznak, kedvet kapnak ... úgyhogy sokakat meg is tanítottam rá.

Az elmúlt egy évben eléggé rákattantam a horgolásra. Az is hasonlóan vacakolós, bárhol csinálható vacakolás, így rendesen kipöccintette szabadidőmből a csomózgatást. 2011. január 1-én, vidéki ejtőzésben fejeztem be azt a karkötőmet, amit azóta is hordtam.

 Ezt:

Ilyen lett egy év alatt. Botrányosan ronda:

Így most félrelöktem az összes félkész horgolásomat, és újra nekiláttam a csomóknak.

Kicsit megmutatom, hogy hogyan is készül:

1. Van maga a technika. Az a legjobb, ha megmutatják az embernek (tábor, gyerekzsúr, esős balatoni napok a szomszéd gyerekekkel, társasági utazgatás, pihengetés ... stb.), de persze van ennek is szakirodalma:

A lényeg, hogy egy "pöttyöcske" két nagyon egyszerű csomóból áll. ... Most elgondolkodtam, hogy hogyan lehetne leírni, de ez így nekem nem sikerül. Benne van a könyvben, ha valaki nagyon kéri, kimásolom.

2. Vannak egyszerű minták, de a komplikáltabbakat meg kell tervezni. Ez a mostani karkötőm terve, én így csinálom:

3. Jó szórakozás a szinek kiválasztása, más szín, vagy színsorrend más-más karaktert ad ugyanannak a mintának is. Utána le kell vágni a megfelelő hosszúságú szálakat.

Itt néhány szó a fonalról. Én a minden rövidáru és hobby-boltban kapható "puppets" gyöngyfonalat használom. Rengeteg színben kapható, szép fényes, jó minőségű pamut hímzőfonal. Lehet dupla szállal is dolgozni (kezdőknek ajánlatos is), de az igazán finom szép darabok szimpla szállal készülnek.

4. A következő lépés elég vacakolós, és némi odafigyelést igényel. Ez pedig a fonalak szétválogatása, sorrendbe rakosgatása, és az első sorok elkészítése. Ezt én otthon nyugiban szoktam végezni. Egy ülésre, felállni közben nem lehet, mert akkor tuti a káosz.

Itt a pók:

Elkészülnek az első csomók:

És az első mintaelem:

5. Innentől már megy a dolog az előzőek logikáján. Nincs más dolog, csak csomózni, csomózni, csomózni ... ... ...

... kb. 12 cm hosszan, a két végén a szálakat pár centisre be kell fonni, éééés kéééész:

Kis segítség, vagy jelenesetben némi akrobata mutatvány, felkerül a csuklómra,

és reményeim szerint egy évig ott is marad, hogy aztán mondjuk ilyen vége legyen,  mint ennek a kettőnek, immáron négy éve:

Pünkösdről ...

... már megint lemaradtam.

No, nem az élmények szintjén, az volt bőven, majd még talán írok is kicsit róla, hanem a blogbejegyzés szempontjából. Bár ez utóbbi szenpontból mindíg és mindenről lemaradok. Pedig még épp csak két hónapos a blogom. Ez javulni, vagy romlani fog?

Szóval akkor legyen azért egy kis Pünkösd! Most az egyszerűség és a téma kedvéért Pünkösdről, mint a virágzás ünnepéről.

Igen, bizony róluk. Az úgy kezdődött, hogy tavaly augusztusban kaptam a névnapomra, egy olyan tesco-gazdaságos orchideát. Még sosem volt ilyenem, örültem neki, de egyben olyan furi is a viszonyom ehhez a virághoz. Régen egyszer Anyu kapott egy szem virágot, kis üvegfiolában, műanyag dobozban. Nagy szám volt, és dög drága.

Most meg minden áruház tele van vele, mindíg, évszaktól függetlenül. Tudom ... ez a nemesítés ... de akkor is...

Amúgy jó kis virág. Sokáig virágzik, és amikor mégis eleget élt már egy-egy virága, akkor egyszerűen csak leugrik a növényről, ereje teljében. Nincs ronda hervadási időszak. Nekem is vagy két hónapig díszített, pedig csak 5-6 virág volt rajta, mint általában. ... Aztán valahogy ottmaradt az ablakban, azzal a két nagy levelével. Nem is tudom miért nem dobtam ki. Nem tűnt úgy, hogy őrületesen jól érzi magát, szép se volt, meg nálam nem is szokott semmi újravirágozni. ... Aztán április közepén, a szülinapom tájékán megindult a csoda ... nem hittem a szememnek ... onnantól minden nap levizitáltam, hogy mi történik ... számoltam a rügyeket, aztán a virágokat. Most meg abban reménykedem, hogy sokáig mutogatja nekem szépségét, ... és, te jó ég, elkezdtem azon töprengeni, hogyan érhetem el, hogy majd egyszer, talán jövőre, újra meglepjen a természet csodájával.

Köszönöm kisvirág! És köszönöm annak is akitől kaptam, mert neki nagyon sokmindent köszönhetek.

Nemezeltem!

Na jó, nem én nemezeltem, hanem a mosógép.

A nemezelés nekünk valahogy sohasem jött össze. Amíg Réka kicsi volt, és nagyon tevékeny, kipróbáltunk minden lehető kézműves technikát, de ez, bár mások eredménye nagyon tetszett, nekünk egyszerűen nem sikerült. Szutyakoltuk, totyakoltuk, gyúrtuk, gyömöszöltük, mégsem álltak úgy össze a gyapjúrostok, ahogy szerettük volna, vagy legalábbis minimálisan elvárható lett volna. Úgyhogy feladtuk. Most tehát ígéretesnek tűnt a módszer, hogy mindezt elvégzi helyettünk a mosógép.
Láttam másoknál, izgatott, belecsaptam...
      

Ez is megvolt ... nem lesz kedvenc ...

Müllernél vettem két - pirinyó - gombóc nemezelhető fonalat. Attól nemezelhető, hogy 100% gyapjú, és nincs agyonfonva. Aztán váltott szinekkel nekiálltam ... körbe-körbe ...  

... úgy gondolomformán. No, volt is némi visszabontogatás, hogy a fonalam is pont elég legyen, meg a kosárkának is jók legyenek az arányai. Azt is hozzá kell számolni, hogy a nemezelésnél összemegy ... pontosan "valamennyit". Szóval fogalmam sem volt, hogy mennyit.

És, itt jön a magyarázat arra, hogy miért is nem lesz kedvenc. Szapora kis munka, jópofa eredménnyel. Tele lennék új ötlettel is, készülhetne kis minimálpárna a balatoni kerek székeinkre, szívesen csinálnék mindenféle méretű kosarakat, táskákat stb. stb., de az, hogy egy ilyen - Micimackó szavaival élve - "praktikus kis csupor"-nak csupán a fonalköltsége pár forint híján 2.000,-Ft, az bizony elveszi az alkotás örömét. (Csak halkan jegyzem meg, hogy ráadásul egyik gombócka sem volt 50g, összesen 93 grammot adtak ki.) Tudom én, tudom, hogy minden hobby pénzbe kerül, de ez sok, én személyszerint ezért a kis izéért kb. a felét adnám ki, ha egy vásárban meglátnám, és még szükségem is lenne rá.

Bár Anyu kislányként megtanította az alapokat, igazán aktívan a főiskolai évek alatt álltam neki kötni, horgolni (főként kötni). Egyfolytában csattogtak a kötőtűk, előadásokon a pad alatt kötöttünk, és még jegyzetelni, meg a tanárra nézni is tudtunk közben, szünetben, könyvtárban, buszon, mindenhol. Volt olyan jófej tanárunk, akinek még a gyakorlati óráján is csinálhattuk, csak akkor bukott ki, amikor egyik óráján szép komótosan visszagombolyítottam egy majdnem kész pulóvert. Megállt a mondandójával és szólt nekem, hogy így képtelen a témára koncentrálni, úgyhogy kötni szabad, bontani tilos. :) Szerettük csinálni, de mindenképpen az is motivált (minket csóró diákokat pláne), hogy szuper egyedi cuccaink voltak a bolti ár töredékéért (!) Ettől az érzéstől kell mostmár elszokni valahogy.

Mértem, számoltam, bontottam csak azért, hogy ezt a kis méreg drága fonalamat a lehető legügyesebben kihasználjam, az utolsó centiig, mert azt tudtam, hogy újabb ezreseket nem akarok ebbe a kis vacakba invesztálni ... és ez egyáltalán nem volt szórakoztató.

Ilyen lett meghorgolva: azt tudtam, hogy a befejezést bogyósra csinálom, de a sok bontogatás számolgatás eredménye képpen sem lett a végső színváltás túl mutatós. Mindegy, ígyhagytam, inkább megideologizáltam, hogy a feketének is fel kell kanyarodnia a peremre. A kosárka átmérője így 21 cm lett.



Aztán zutty a mosógépbe, 90 fok, hosszúmosás. (Azért beleraktam egy régi párnahuzatba, hogy ne legyen csupa szösz a mosógépem.)

És itt az eredmény:
   

Tulajdonképpen szépen összenemezelődött, az átmérője 18 cm lett, tehát csak 15%-ot zsugorodott a beígért 30-40%-kal szemben. Ezt most nem bántam, így is olyan picike. Még nedvesen belenyomtam egy pont megfelelő méretű edényt, jól rásimogattam, így szépen, formásan száradt.

Réka meglátta ... beleszeretett ... rögtön elkunyerálta ... én meg boldogan nekiadtam. Még ajánlgattam, hogy horgolok rá virágcsokrot, de nem akarta, hát nem lesz. 

Kész, használja egészséggel!

 

Pitypang-szezon

Rékának ajánlva!

    

       

Szerelmeslevél a szárszói régi temetőből:

És, egy másik, Szárszó XXI. századi népének:

 

Ő HORgászik, én HORgolok

Egyszerűen nem tudok elszakadni a május 1-i hosszú-hétvégétől, na. Nem panaszkodhatunk idén, és a március 15-i hétvége is fantasztikus volt (Gyulán) ... de ez ... ez maga a béke, nyugalom, pihenés, feltöltődés.

"Nekem a Balaton a riviéra!", mit tagadjam, mégis ilyenkor szeretem a legjobban. Nyári meleg - tavaszi népsűrűség. Pénteken egyes-egyedül voltam az 56 lakásos házban, heverésztem a napsütésben, takarítgattam, főzögettem, horgolgattam.

Szombatra aztán felpörgött a fűnyíró-turizmus, és az estére is kitartó melegnek köszönhetően, mivel a házak még hidegek voltak, mindenki elérkezettnek látta arra az időt, hogy leégesse a tavalyi zsírt a kertisütőkről. Húúúú, milyen illatban úszott Balatonszárszó .....

Most ugyan kevesen voltak, de ha igazán pihenni akarunk, van a mi pihenőhelyünknek egy méginkább nyugihelye. Ez a nagycsepelyi horgásztó. A somogyi dombok között, egy zsákfalut elhagyva, 2-3 km-re mindentől, nyújtózkodik el ez a 2,5 hektáros tavacska - maga a paradicsom ...

Egész télen arra vágytunk, hogy újra láthassuk ahogy "lustán fordul a ponty". Fordult is!

Az Ő zsákmánya:



A sniccer a mosogatóban nem kakukktojás, balatoni eszközhiányunk kreatív megoldásokra sarkall minket


Az én produktumom:

 

És aztán végül a fárasztó nap után: Én HORgolok, Ő HORkol





Azért haladok ám! ...

... Csak nem túl gyorsan.

Ez a kucorgó-takaró amolyan estimese szerepbe helyezte magát. Az a gondolat hívja az ölembe, hogy : Na elalvás előtt horgolok még egy picit ... És ez tényleg max. 2 sor. Tehát, lehet, hogy kész soha nem lesz, de felfedeztem a legolcsóbb, legtermészetesebb (50% gyapjú), leghatékonyabb, mellékhatások nélküli nyugtató-altató szert. A részletekről kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét, vagy engem!

Egyre jobban tetszik, és ahogy növekszik, egyre kellemesebben melegíti a lábamat is. Jó lesz ez! És lassan megérkezik az a bizonyos fotel is, úgyhogy mégiscsak bele kellene húzni ... az alvásba ...

Irma névnap van! Hurrá!

Mondjuk csak egyetlen Irmát ismerek ... de őt nagyon kedvelem.
Mondjuk ráadásul nem is hús-vér nő az istenadta ... még csak nem is ember ...
... de pont ezért ünneplem őt (csak) ezen a blogon.
Van róla képem is ... ő az:

No, jó, igen, ő az IKEA legolcsóbb, legkisebb, legpraktikusabb párnácskája. Nincs 200,-Ft, a karácsonyi roham kivételével, hosszú évek óta szinte mindíg kapható, igazi örök darab. És nekünk kreatívoknak az örök JollyJoker. Rengeteg ajándékot, díszpárnát készítettem már belőle, mindenféle technika felhasználásával. Rövidke blog-életem során is már bemutattam a karácsonyi párnákat, amit a barátnőim kaptak, de lesz nekem is, és a múlt hétvégén készített kis szösszenetem.

Szóval IRMÁT szeretjük, éljen soká, HURRÁ-HURRÁ!

Utóirat: IKEA jössz nekem egyel, hogy ilyen jófej vagyok, és reklámozlak agyba-főbe ... pedig olyan sokszor kiszúrtál már velem!

Utóutóirat: Ha jár erre egyáltalán valaki, és be tudná linkelni saját IRMA-párnás kreációját, az szerintem jópofa lenne. Én mindenesetre megköszönném!

Kistestvére lett ...

... a Balatonra készített párnámnak. Köszönhetően a gyönyörű hosszú-hosszú hétvégének ő már alapból is Szászói illetőségű.

Na jó, nem teljesen. Ennek a párnácskának is megvolt a kihordási ideje... Majd' egy év.

Az egyel ezelőtti szülinapomra kaptam Rékától egy gombóc kék-színváltós fonalat. Akkor kezdtem beleszeretni a blokkhorgolásba. Lett remek könyvem is hozzá, így a színoldal 4 csipkeblokkját próbaként akkor rögtön meg is horgoltam. Persze, hogy mi lesz belőle, és mikor, arról még elképzelésem sem volt ... de, most megtalálta a helyét. A másik két kék maradt a mamuszból, a hely az idő és a hangulat pedig nagyon adott volt.

Készült egy pöttyös granny square hátlap, összehorgoltam a négy blokkot, köréjük is ment egy kis pöttyös, aztán az utolsó körrel összehorgoltam az elő- és hátoldalt. A szokásos kis IKEA párna világoskék alapszíne pont jól jött.

... És a kipróbálás is megvolt, a délutáni ejtőzésnél.