A szálak eldolgozása ...

...sohasem tartozott a kedvenceim közé. Se varrásban, se az egyébb kézmunka technikáknál. Mindigis egyfajta fölösleges szivatásnak éreztem, és még a "mindjártkész!" érzés sem tud ezen általában átlendíteni.

... de, ezeket a kis kupacokat mindig roppant izgalmasnak és jópofának látom.

Sokszor gondolkoztam már azon, hogy mit lehetne ezekkel kezdeni.

Most rájöttem, hogy mit csinálhatok velük! ...

...

LEFOTÓZOM!

Ui: Mostmár tényleg mindjárt kész Réka kucorgó-takarója

Rózsák háborúja

... Na jó, nem háború, csak verseny.

... Na jó, nem verseny, csak egy sorrend.

... Na jó, nem sorrend, csak el kellene dönteni azt hogy melyik legyen ... a nyertes ...

Horgoltam egy sapkalapot - ez is több fordulós történet - és mivel elég kis dilisre sikeredett, hogy akkor már teljesen dilis legyen, kívánkozik rá egy rózsa (meg levélkék is talán) - szerintem.

Olyat viszont én még nem csináltam ... Elő tehát a szakirodalommal, és persze az internettel!

1. Az első egy picike feltekerős rózsa ...
... Lucy blogján találtam (mint már annyi mindent) remek képes leírással. Nála minden olyan egyszerű ..., no azért a picike virág összevarrásával kínlódtam egy kicsit, de ő is azt írja, hogy az első darabnál ez így normális ... hát jó, ha ő mondja ...

Édes, de ez most nekem túl pici

2. Hasonló, de jó nagy ...
... rózsát találtam Kriszti horgolóiskolájában. Remek leírás képekkel ... és MAGYARUL!
Tök egyértelmű volt, és már a varrásba is belejöttem.

Esélyes versenyző

3. Elő a gyönyörű könyveimmel, elvégre nem csak simogatni, nézegetni vettem őket
... megint egy tekergetős, két színnel ... az tetszett ... de a minta először olyan furcsának hatott ... nem tekeredett magától, féltem, hogy túl bumszli lesz ... őszintén szólva, túl egyszerűnek tűnt, tartottam tőle, hogy "olcsó húsnak híg a leve".

Lehet, hogy ő lesz a befutó?

 4. Továbblapozgatva a könyvet, találtam egy őszirózsát ...
... hát, az is rózsa ... kipróbáltam.

Mi lenne, ha több virág lenne azon a kalapon?

A levélkékkel vacakoltam egy kicsit. Az alapséma ez, egy másik könyvemből, de a levél hosszát és formáját lehet igazgatni igény szerint a láncszemsor hosszával, illetve az egyre növekvő méretű pálcák számával, variációival. A legnagyobb méretű levélnél pedig készült még egy kör rövid, és egyráhajtásos pálcával.



Lám, most már nekem is vannak virágaim ... én csináltam őket ... megint bővült a repertoár ... HURRÁ!

Lesz eredményhirdetés is ... majd megmutatom azt a dilis kis kalapot ... ha végre elkészül ...

Én így pecázom ...

A srácok pedig így:

(Végülis mindkettőhöz horog kell...)


A három kívánság megvolt, ússz tovább békével ...

Egy nyüzsis balatoni napon, a világ legnyugodtabb helyén, a zsongástól mindössze 10 km-re, az összepakolás és a vihar (nálunk csak szélvihar) előtt 10 perccel.

Ui: A kalapot egy kellemes baráti hétvégén horgoltam Abádszalókon, még a nyár elején. Lovestitch oldalán találtam a mintát, köszönet érte. Nem lett olyan szép mint az övé, de nagyon szeretem, bevált. És már a maradékot is feldolgoztam, az utolsó centiig. Ami pedig az ölemben van, az a nyaralós projektem. A 32. virágnál járok, őszre el kell készülnie, csak legyen hozzá elég nyaralás ...

Munkába menet ...

... azaz munkába indultamban ...

... azaz nemindultamban.

Nagyon nem akaródzott elindulni... És ott kacsingatott rám egy icipici-gombóc sapkamaradék ... És a teraszon most pont nem volt se túl hűvös, se túl meleg ... Egyszerűen nem lehetett kihagyni, ezt bárki megértheti ... És szerencsére a főnököm nagyon szeret ... És én is őt!

Balaton színe van, úgyhogy majd ott találom meg a helyét ... csak már ott lennék ...

A kicsi mintáját TündérViola fényképéről számolgattam le, a nagy pedig  egy állítólag 1893-ból származó minta alapján készült.
Pamut fonalból dolgoztam 3,5-ös horgolótűvel. A kicsi 6 gramm, a nagy 11 gramm fonalat falt fel.

... és mostmár tényleg neki kéne állni dolgozni.

Újra a fedélzeten, akarom mondani itthon ...

..., merthogy esetemben az az igaz, hogy eddig voltam a fedélzeten, most pedig ülök az irodában újra, és próbálok visszazökkenni a régi kerékvágásba. (most nézem, a "visszazökkenni" szóban 3 különböző hosszú mássalhangzó van, érdekes)

 

"Te hány dolgot kaptál?" kérdezte egy 8 év körüli, egy 10 év körülitől a mögöttünk álló népes, sokgyerekes társaságból, hazafelé a becsekkolásnál. A korfui reptér kb. olyan mint egy vidéki pályaudvar, a "görögös" ügyvitel azonban bőven adott időt arra, a csomagok ide-oda tologatása mellett, hogy elgondolkozzam én is ezen a kérdésen.

Hány dolgot is kaptam?

A tenger kékjét, morajlását, végtelen nyugalmát. Ez már rögtön három, ugye? A pihenést, jó társaságot, nagy nevetéseket. Időt mélázásra, nézelődésre, gondolkodásra, és arra, hogy ha elálmosodom rögtön alhassak is, amennyit akarok. No, jó eközben kaptam jónéhány szunyogcsípést is. Kaptam 6 nagyobbacska és számtalan picuri szigetet. (Lett kedvenc is persze.) Tünemény kisvárosokat, tavernákkal, kávézókkal, pékségekkel, görögös rendetlenséggel, és mosolygós, kedves görögökkel. (Válság van, ugye?) Nagy úszásokat, kellemes sétákat. Hatalmas sziklafalakat, ami alatt annyira hangyányinak érzi magát az ember, kisebb-nagyobb tengeröblöket (sehol egy lélek), és még néhány barlangot is. Tengerből felkelő teliholdat, és tengerbe lebukó napkorongot. Hófehér kavicsokat, egyet haza is hoztam, azzal vannak még terveim. Megkaptam 4 kíváncsiskodó delfincsapat, 1 ki-ki ugráló kardhal, 2 lustán pancsoló fóka, és 1 a főutcán ide-oda totyogó libacsapat látványát. Elég sok kabóca prüntyögését. Dúsan virágzó bugenviliákat és leandereket, ősöreg olajfákat. Kaptam 1 csésze kávét amint kinyitottam (félig) a szemem. Kaptam bőséges reggeliket, nagyon finom estebédeket, és még közben is ezt-azt, nehogy éhenhaljunk. (Köszi Edu!) Ennek megfelelően egy kis súlyfelesleget is kaptam.
És persze kaptam lehetőséget arra is, hogy horgolgassak, a "Zsuzsi, Zsuzsi, mást kellene neked inkább csinálni ..." érzése nélkül. De erről majd még bővebben.
És a leglényegesebb, hogy kaptam 1 Embert, akivel mindezt megélhettem ... Igaz, annak már 10 éve.

Szóval kiskomám, te 8 év körüli! Végül nem hallottam, hogy te hány dolgot kaptál, el is vesztem a számolásban, de ÉN NYERTEM!



Igen ... horgolok



Tegnap beugrottam az SZTK-ba ...

... a szokásos, nyaralás előtti fülmosásra.
Kettő és fél hexagon készült el a lassacskán alakuló takarómhoz.

No? Én voltam baromi gyors, vagy a sor haladt csiga-lassúsággal?

Még szerencse, hogy mindig bedobok egy kis horgolni valót a táskámba ... Ezek a kis hexagonok különösen alkalmasak az itt-ott böködésre. Lassan elkészül a 161. is.

Ha ezek el kezdenének mesélni, hogy hol mindenütt készültek az elmúlt fél évben ...

Andi baglya

A hétvégén Andi meglátogatott Csopakon. Azt kérte, hogy tanítsam meg horgolni, amit egyébként tudott, csak nem tudott róla. Illetve most már tud. Tud, meg tud is róla. ... Ha valaki még itt maradt ez után az eszmefuttatás után, annak elmesélem. ... Többnyire csak mesélem, tényleg, mert fotózni megint elfelejtettem.

Kivittük a fotelokat a teraszra, meg egy nagy doboz fonalat, és nekiláttunk. Előttünk nyújtózkodott az egyre nyáriasabb Balaton ... hiába, élni tudni kell.

Igazából a praktikumokat kellett átbeszélni:

• hogyan kezdjük el a munkát
• hogyan rejtsük el a szálvégeket még a munka során
• hogyan lépünk át egy következő körre (a blokkos, körbehorgolás a célfeladat)
• hogyan horgoljuk, illetve dolgozzuk össze a blokkokat
• hogyan olvassunk mintarajzot, illetve minta leírást
• hogyan jegyzeteljük le saját elképzeléseinket
• mi is a blokkolás, és hogyan is

Erre az egészre a legalkalmasabbnak a granny square-t, azaz nagyi kockát találtam.
Andi szuperül belendült ... Ajaj, lehet, hogy függővé tettem a barátnőmet?

A stációk

Ezeket a képeket Andi blogjáról szedtem le, ahol írt a mi kis balatoni böködésünkről, és az otthoni folytatásról is.

Egy pár nappal azelőtti beszélgetés alapján, - ahol is belógattam neki, hogy jó nálam egy bagolyra, de csak, ha végre személyesen adhatom át - vittem ajándékba egy horgolt baglyot.

Bagoly a tuján - Andi blogjáról

Szigorúan tanulási célzattal, persze! És ha már olyan szigorú a tanulási célzat, hát lerajzoltam a mintáját is, jól ki is elemeztük, úgyhogy várom hozzá a társakat.

Az ötletet egyébként Laura blogján találtam. Ott le van írva a minta is, de a fordításba beletört a bicskám, úgyhogy improvizáltam is kicsit.

Kaptam én is ajándékot! Citromfű szörpöt, szintén egy, pár nappal azelőtti beszélgetés nyomán. ... Tudunk mi egymásnak célozgatni ... :)

Van a képen egy kakukktojás is! Nem, nem ettem meg a szintén Anditól
kapott szegfűszeges párnácskát, hanem visszadugtam a fonalas
dobozomba, had illatozzon.

Nagyon guszta, és fini, és ha a kánikulás hétvégémen az alább megmutatott menta nem halt volna ki, amíg a 6 négyzetméteres birtokom a férfiemberre volt bízva, no akkor menta is lenne benne.

Mentám, amikor még vígan élt

Jó kis nyári délután volt. Köszi Andi! Ilyet még sokat!

Közhelyes ...

... én tudom, ...

... de annyira örülök az új könyveimnek!

Lapozgatom, nézegetem, simogatom,  szagolgatom. ... Tudom, hogy ma már az interneten minden elérhető ingyen ... meg dög drágák is ... de ... érti aki érti ... ez KÖNYV.

És a többiek:

Segííítsééég! Elveszett ...

... először az összes beállított betűtípusom, és nem is tudtam visszaállítani. Aztán pont amikor szerkesztgettem, egyszer csak szétesett az egész blogger felületem, és kiírta ezt:

"A Blogger már nem támogatja a böngésződ használatát. A szolgáltatás egyes részei nem fognak működni, és problémákat tapasztalhatsz.
Ha problémákba ütközöl, próbáld ki a Google Chrome böngészőt. | Elvetés"

Google-google miért büntetsz azért, mert én az Exploret használom??? Írtam már, hogy én nem tartozom a "z"-generációhoz, mert öreg vagyok mint az országút. Én ehhez nem értek! Kezdődik ott, hogy nem is látom rendesen, mert vaksi vagyok (az előbb már említett okokból), ezért én az explorert eleve 125%-os képmérettel használtam. De itt azt be sem tudom állítani! Hol vannak a kedvenceim, hol van a menüsorom?

Idefigyelj Google, én a horgoláshoz értek, te az internethez. Hagyjuk már békén egymást!!!

Föltévedtem a Pinterest-re

Na az, nagyon-nagyon durva...

Értem én, hogy információs társadalom ... Meg tudom én, hogy x, y, meg z generáció ... mert a gyerek elmagyarázta ... Meg, hogy valahol az "x" alja-alján vagyok, mert használom, használom, de közben olyan dolgokra csodálkozom rá, amit a mai "z"-generáció a születése pillanatában természetesnek tart ... De, ilyeeeet ...

Történt ugyanis, hogy az irányítópulton oda tévedtem, hogy "a forgalom forrásai". Nocsak ... ni-ni. Ott van, hogy: pinterest. Nagyjából tudom, hogy mi az, de hogyan kerülnek hozzám, onnan ide? ... Katt. ... Micsoda?

Most akkor ez nagydolog, vagy kisdolog, vagy csak én csodálkozom ezen, mert nem értek az egész blogvilágból semmit? ... Mégsem.

Mindenesetre köszönöm, hogy ezen a nagy gömbölű bolygón tetszenek valaki(k)nek a képeim, munkáim.

És még annyit, ez a Pinterest csúnya függőséget okoz, ami nagyon időrabló ... akármi is legyen ...