Mielőtt elkészül a nagy mű, utolsó lépés a blokkolás.
Nézzük csak hogyan is. Misztikusnak, és macerásnak tűnik először, pedig nem az. Csak kicsit ki kell tapasztalni a módszert, az eszközöket. Úgyhogy ne spóroljuk meg ezt a műveletet, sokkal szebb lesz az alkotásunk, finomabb, egységesebb. Valahogy helyükre találnak a szemek, a minták.
Alapvetően két felé sorolnám a dolgot:
1. Hópihék, csillagok, fityegők, díszek esetében nincs mese, keményíteni kell. Sokszor kőkeményre, különben ki sem rajzolódik a minta. Na ez a macerásabb, essünk túl rajta.
Állítólag ezt régen cukros vízzel csinálták. Na, ettől azért eléggé undorodnék.
Ahogy én csinálom:
Nekem a közönséges étkezési keményítő vált be. 1,5 deci hideg vízben elkeverek 1 csapott evőkanál étkezési keményítőt csomómentesen, aztán tűzhelyen kevergetve 1-2 perc alatt besűrítem. Ne legyen túl sűrű, csak olyan sűrűnfolyós, samponnál kicsit hígabb. Hagyom kicsit kihűlni, az alatt is sűrűsödik picit.
Ekkor jön a malackodás: a pihéket, csillagokat, szívecskéket stb. jól belenyomkodom, aztán meg amennyire csak tudom kinyomkodom belőle a trutyit. Kicsit ragad, kicsit csöpög, úgyhogy jó, ha kéznél van némi papírtörlő. És, máris lehet szépen formára rögzíteni a figuránkat. Ne spóroljunk a gombostűvel, és kicsit feszítsük is meg a munkadarabot, hogy tényleg szépen formára alakuljon.
Akkor érdemes nekiállni a műveletnek, ha már összegyűlt (jó)néhány keményíteni valónk. Ez persze függ a gombostű és kitűző tábla kapacitásunktól is. Itt még fontos, hogy a színes fonalak ereszthetik a színüket, úgyhogy a fehérekkel kezdjünk! Most aztán pihen, amíg teljesen meg nem szárad. Akkor óvatosan kihúzzuk a gombostűket, és kész. Ha a kisebb hurkoknál némi keményítő hártya marad, azt gombostűvel ki lehet piszkálni. Elrontani nem lehet, ha mégsem tetszik, ki kell mosni, ennyi. Ezután már ne törjük meg, vagy gyűrögessük a kis művünket.
A fenti képen látható egy flakonos keményítő is. Kipróbáltam, de nem voltam elragadtatva tőle. Pontosabban nincs vele baj, de az előírt arányokkal nem lesz túl kemény az eredmény. Inkább függönyök, terítők keményítésére szolgál. Viszont nem kell főzögetni.
2. Takaróknál, kendőknél, párnahuzatoknál, egyebeknél nem keményítünk, "csak" blokkolunk. No ezt még kétszer ugyanúgy nem nagyon csináltam.
- Az akril fonalból készült takarómat kisimogattam a vasalóasztalon, és gőzölős vasalóval pár centi magasról jó alaposan átgőzöltem, majd hagytam kihűlni, megszáradni. Fantasztikus volt a változás. Egész más lett a fogása, finom puha, lágy esésű, mégis sima.
- Az első képen látható pamutkendőmet szép alaposan kitűzögettem, a permetező spricnibe meleg vizet raktam, és alaposan átpermeteztem. A széleket kicsit meglapogattam. Jó lett.
- A gyapjú kendőmet átlötyböltem gyapjú mosószerben, jól kinyomkodtam, kiterítettem, némileg megtűztem és így száradt meg. Finom puha maradt.
- Most hétvégén fejeztem be egy nem túl nagy SBS kendőt. Kimostam finom mosószerben, kinyomkodtam. A cakkos széle miatt alaposan kitűztem, némileg megfeszítve. Jó puha maradt, de megtartotta a cakkos szél is a formáját.
- A csupavirág stólámmal (hú azt még nem is mutattam készen) eléggé megdolgoztam. 46 db virágot azért csak nem akartam kitűzögetni ... Fogtam magam, épphogy gőzölős hőfokon átvasaltam-gőzöltem a virágokat (meg nemegyszer az ujjamat is, mert folyamatosan igazgatni kellett). Lehelet finom lett a végeredmény. A csipke kiállításon mindenki fogdosta és kérdezgette, hogy miféle finom fonal ez. Alig mertem elárulni, hogy közönséges akril fonal, ugyanaz mint fentebb az SBS kendő, pedig annak tényleg egészen más a fogása.
Szóval, nagyjából ezeket a módszereket próbáltam eddig, de lehet még próbálgatni, én még egyszer sem futottam zátonyra ...
Évi kérdezte, hogy min blokkolok. Ha csak átgőzölök, vasalok, spriccelek, körbe tűzök, akkor jó a szokásos vasalótakaró egy lepedővel. Keményítésnél kenődik a trutyi, ott más kell. Én speciel az irodában kitermeltem az új monitorok dobozából a csomagolást, azokat a habosított műanyag lapokat (a 3. képen láthatók), nem kicsik, nem nagyok, moshatók. De jó a hungarocell, vagy parafa tábla is (csak ne fogjon). A kendőnél gondban voltam, de most hétvégén megvilágosodtam: lementem a garázsba, és (férfiúi engedéllyel) felhoztam a kempig-cuccból a dupla izoliert. Szuper! Vissza sem viszem már!
Anyukáknál láttam, hogy azt a puzzle szerűen összerakható polifoam játszó szönyeget használják. Az lehet talán a legjobb, mert csak annyi elemet, és olyan formában kell összerakni, amennyi kell.
Fontos még a gombostű ... Tényleg fontos. Görbe, tompa, vastag tűkkel dolgozni kínszenvedés, a rozsdásodókat pedig gyorsan dobjuk ki! És sok kell belőle. Sok!
Nos, remélem alaposan kivégeztem a témát, de azért ha van még kérdés, vagy ötlet, jöjjön csak!
