Itt kószál ...

... a tél, a kertek alatt ...

Virágos kézmelegítő

Ma reggel kinéztem az ablakon. A mindeddig gyönyörűen virágzó balkon-virágaim megtépázva, a metsző szélben apró hópihék kavarogtak, föl-le-össze-vissza. Nem éppen a romantikus "ó, itt az első hó" érzet kerített hatalmába. Sokkal inkább a "Ma fázni fogok ... és egyáltalán hol van az én téli kabátom..." gondolatok cikáztak az agyamban. Itt a tél. És az nem egy zsúfolt városba való évszak.

Most már tényleg szükség van a kézmelegítőre, amit még októberben horgoltam. Íme, mutatom:

Lerajzoltam a mintát. Én igazából csak a rajzból értek, remélem másnak is egyértelmű:

Maradék fonalak pont jók. Én körbe-körbe horgoltam, de lehet lapban is, aztán összevarrni az oldalát. Az én fonalaimból 16 buborék adott ki egy kört. A hossza tetszés szerinti, az ujjanyilás fölött pedig még három buboréksor kell, tehát hat sor, plusz egy lezáró félpálca sor. A virág sorokat csak úgy gondolom formán, kedvemre szórtam el rajta, direkt nem szimmetrikusan.

Fonal: ez + némi maradék a virágoknak
Horgolótű: 4,5

"Keksz"

Indul lassan a karácsony-környéki ajándék gyártás...
Apró kedvesség kategóriában a poháralátét (ami nálunk keksz névre hallgat egy régi, elég idióta vicc nyomán) verhetetlen. Személyre lehet szabni a színekkel, formákkal, hangulatokkal.

Este, jóga után, egy bögre forró tea és kellemes zene mellett elkészítve, reggel a bágyadt novemberi napsütésben lefotózva...

Ezek a minták most a "A horgolás iskolája - az első 20 remekmű" című csodaszép könyvből valók. A könyv csodaszép, a mintáival nem mindig vagyok kibékülve, de én úgyis mindig átalakítok minden mintát egy kicsit, az én kezem és horgolótűm alá. Jó kis színjáték Catania fonalmaradékokból.

Vállmelegítő ...

... megint csak a maradékfeldolgozás jegyében.

Bár be kell lássam, ez azért a maradékfeldolgozási fogadalmam kissé ki-be forgatott értelmezése.

Történt ugyanis, hogy pont egy éve horgoltam egy nyakmelegítőt Rékának, és küldtem neki sűrű erdő közepébe, sütivel, csokival pakkba csomagolva, meglepetésül, hogy meg ne fázzon ott vidéken a hideg őszi szélben, és hogy örüljön a kis lelke. Örült is neki, hordta, hol a nyakán, hol pedig hajpántként, mert elég nagy haja van neki. Egy gombóc viszont kevés lett mégis, úgyhogy elballagtam kedvenc kis boltomba pótfonalér. De ha már elmentem oda messzire, a város túlvégére, biztos ami biztos, két gombócot vettem. Szóval, maradt kicsit több mint egy gombócom, és bár a nyakmelegítő ugye elvándorolt itthonról, gyönyörű színe itt ingerelt a megmaradt gombóc formájában. Januárban vettem egy szép könyvet, bele is szerettem egy vállmelegítőbe, ebbe. Tervezgettem, tervezgettem, és azt számolgattam, hogy szükségem lesz még két gombócra. Aztán most ősszel hipp-hopp elkészítettem, nem nagy ügy, haladós munka nagyon. Jó vállra, nyakra, szeretem. Réka is kacsingatott felé, de ezt csak a fotó erejéig kapta meg.


A vállmelegítő Réka vállán:

... és nyakán:

Nyakmelegítő, nyakon/hajon:

A slusszpoén az, hogy miután elkészült, akkor vettem észre, hogy a nagy tervezgetésben kétszer vettem meg a szükséges plusz két gombócot ... Tehát, most megint van két érintetlen gombócom ... Így spórolok én a fonallal ... Menthetetlen vagyok ... :)

Mérlegen:

Fonal: ez és innen
Vállmelegítő ebből a szép könyvből.
A nyakmelegítő mintája az úgynevezett árkád minta.

Kicsi "B" ...

... még pocaklakó.




... és még nekem is kell böködnöm egy kicsit, hogy kész legyek.

A mintát Annás tervei alapján alakítottam át egy picit az én horgolótűm alá.
Horgolt betük: itt
Fonal: Catania - pamut (sajnos kicsit nehéz összeszedni a színeket, de maradék feldolgozásra kiválóan alkalmas ez a kis baby-takaró)
Tű: 4

Októberem

Nagyon nem akaródzott nekem ez az idei október... Én meleg párti vagyok... Nem hőség párti, hanem meleg párti. Így a tikkasztó nyár után szerintem joggal vártam egy jó kis nyárias szeptembert ... Hát nem kaptam ... Nem volt rémes az idő, na de azok a szeptember közepi fagyok ... Túl őszies volt az egész, nem voltam én még arra felkészülve. Az előző években szeptember végén, október elején még a Balatonban pancsoltunk, most meg örültünk egy-egy szép napsütéses napnak...

Ezért nem értettem meg az október eleji nagy "Hello Október"-ezéseket mindenféle fórumokon... Hangot is adtam neki. Erre persze jött mindenki, hogy de hát a fények, a színek, a színesedő természet, az avarrugdosás ... Én meg szinte már szabadkoztam (pedig akkor is a nyarat akarom!), hogy persze-persze ezek szép dolgok tudnak lenni, nincs is baj velük, csak valaki garantálja nekem, hogy 1: meleg lesz és sok-sok napsütés, 2: október után rögtön május következik... :)

Na, jó ... a fele bejött!

• Abádszalóki hosszú hétvége kellemes láblógatással (láblógatáskor az én lábam sose lóg), horgolgatással, nagy közös evésekkel a pingpong asztal körül, sétával a naplementében ... és egész nap nem kellet zoknit húzni (!)

• Kiköltöztem a teraszra. Mint a gyíkok szívtam magamba a nap sugarait, és közben kézmelegítőt horgoltam ... virágosat ...

• Egy jó kis barátnős estén a kék dolgaim is végre megérkeztek oda, ahova szántam elejétől fogva

• Az ünnepen kibicajoztunk Gödre. Baráti látogatás, sült hal a parton és lófuttatás a Dunában... Egész nap pólóban és felhajtott bicajos nadrágban ... pedig már tök sötétben értünk haza.

Négy lábon és két keréken

• Készülnek ám dolgok. Rékával bohóckodtunk fotóztunk:

A nyakmelegítő leírása itt,
a kézmelegítő leírása itt

• Az idő csak nem akart romlani (hurrá), újra bicaj ... idén még nem is voltunk Szentendrén ... Azért itt megjegyezném, hogy ez az óra átállítás kegyetlen dolog.

Kedvenc zeneboltunknál

• Október utolsó napján megint egésznapos teraszozás volt kicsi, szőrös és nagyon kedves szállóvendégünkkel, és sok-sok virággal. Köszi Molly-kutyi a kellemes sétákat!

Köszönöm Október ... ez szép volt!

Az én granny square boleróm

Tavasszal Rékának horgoltam egy granny square bolerót, könnyű kis nyári cuccot. Szerettem csinálni, és ő is nagyon örült neki. Ráadásul a legsikeresebb bejegyzésem született róla. Már akkor tudtam, hogy ilyesmim lesz nekem is. Kicsit nagyobb, kicsit más alapanyagból, kicsit más színvilággal. A háta közepét már meg is mutattam. Július közepére el is készült, használtam is rengeteget azokon a nyári estéken, amikor kivételesen nem kellett megdögleni a melegtől, csak éppen itt nem mutattam még meg. A múlt hétvége igazán szép vénasszonyok nyarát hozott, így még jó szolgálatot tett az én fura formájú kardigánom a finom őszi, vidéki naplementében. Íme:

A boleró mintája: itt található. Az én bolerómat egy kicsit nagyobbra készítettem (112*112 cm a négyzet)
A háta közepe mintája : itt
Tű: 4,5
A fonal: ez
Fonalmennyiség:

Foto: Jami, Somi, Zsuzsi

Tökölök

... de tényleg!
... a szó minden értelmében.

Fut a lakás, minden dolgommal csúszom, de még horgolás terén is vannak finisben lévő (tök)jó kis dolgaim ... Erre mit csinálok? ... Tököket horgolok. Nem vagyok normális!

Ráadásul egyáltalán nem szeretem az őszi dekorációt, mint olyat. Először is, tavasz és nyár imádó vagyok, szóval nekem nem ünnep az ősz eljövetele. Tudom, hogy szépek a fények, a színek ... avar rugdosás ... meg minden ... de én akkor is csak azt szeretem az őszben, amikor olyan mintha még nyár lenne, egy picit legalább ... szóval a vénasszonyok nyara jöhet ... de csak az!

A másik rémem (meg ne sértődjön senki!) amikor őszi dekor gyanánt mindenféle elhalt növényt behurcolnak a lakásba, hogy ott fakuljanak, porosodjanak tovább. Az ég szerelmére, aki szereti a madárfüttyöt, azért ne hurcolja be az elpusztult madarakat az út széléről! ... Na jó ... ez egy kicsit erős ... lehet, hogy el is vesztettem az összes olvasómat ... Na jó finomítok: pl. a termények jöhetnek ..., mert azok ennek az évszaknak a produktumai, most van aktualitásuk, ez az ő idejük. Gyümölcstál szőlővel, körtével, szilvával, fügével ... a legszebb... Meg azok a gyönyörű gömbkrizantémok ... a gyengéim.

A makkos kitűzőt még tavaly horgoltam, lassan fel kell szerelnem sajnos az átmeneti kabátomra

És hát itt van ez a tök dolog ... Ez a halloween mizéria eléggé elszúrta az ázsióját ... mert hát nem a mi ünnepünk ... A globalizált média mégis tolja bele az arcunkba ... Minden formában, ocsmány giccses kis bigyók képében leginkább. Brrrr...

Viszont a tököt megenni, minden formájában nagyon szeretem. Tökfőzelék ... nyami ... jó kis nyári kaja, a tökös-mákos rétes az őrségi kirándulások hangulata ..., a zsenge cukkini, a patisszon ... és igen, a hűvösödő őszi napokra a sütőtök a sütőtök a sütőtök!

Hogy akkor én most miért horgoltam tököket? Tök komolyan mondom, hogy halvány lila fogalmam sincs róla ...

Hát igen, a méretarányokkal is van némi gond, látszik hogy máshonnan származnak a minták. A csíkos tökhöz amúgy tartozik lapos (sárga) fajta is a könyvben, hasonló technikával, de de annak már tényleg nem álltam neki.

Fonal: Catania
Tű: 3
Makk mintája: itt
Kicsi tök mintája: itt
Rumbatök mintája: itt

Füge

Egyik kedvenc gyümölcsöm a füge. Most, hogy itt olvad szét a számban édes íze, pattognak a kis magok és ragad a szám széle, hajlom rá, hogy inkább azt mondjam, a kedvenc gyümölcsöm. Gyerek koromban a Gellért-hegyen rengeteg fügebokor volt, ha hajlandó volt beérni, boldogan legeltük, aztán valahogy eltűntek ezek a bokrok. Városi lány vagyok, sosem éltem kertes házban, pedig sokszor álmodoztam róla. Olyankor elgondolom, hogy milyen növényeim lennének. A dobogót mindig is az orgona, a cseresznye és a füge foglalta el. Mert a füge valahogy nem bolti termék ... azt a bokorról kell lecsippenteni, érezni az illatát, az állagát... Egy-két mediterrán utazásom örök emléke, amikor találtam egy-egy, vagy éppen rengeteg fügebokrot, és ... hát  ... nekiestem. Nem lopás, mindig meglepődtem, hogy ott ahol sok van, nem eszi senki ... mármint a bokorról, mert a piacokon, útszéleken árulják ... A Balatonnál meg sosincs elérhető magasságban/távolságban érett gyümölcs. Szóval a füge ritka ajándék ízlelőbimbóimnak.

Nos ezért is lepődtem meg azon, ami most történt velem, itt Zuglóban. A kedvesem anyukája egy régimódi, kellemes szellős beépítésű kislakótelepen lakik. Sok az idős néni, bácsi, ők gondozgatják a kapu előtti zöld területet, virágokat ültetnek, locsolnak, rendet tartanak. Nos ott áll a kapubejáró járdája mellett, abszolút közterületen, egy általános iskolával szemben egy szép fügebokor. Már nyár közepe óta figyelem, ahogy jó sok gyümölcs fejlődik rajta, mostanra viszont az egész gyönyörűen beérett. Mit mostanra, már hetek óta rengeteg rajta az érett gyümölcs. Gondoltam neki esek ... ááá, de olyan gondos nénik laknak itt, nem fogom leenni a termésüket, milyen az már ... DE NEM ETTÉK! SENKI!  Már repedt szét a popsijuk, de nem szedte le senki. OK, óvatosan odaléptem, és lecsavarintottam egyet. Egy olyat néztem ki, amelyik a járdán menve szinte a számba esett, nem kellett nyújtózkodni érte,... mégis olyan kellemetlenül éreztem magam, hogy elveszem a másét. A hátamban éreztem, hogy mindjárt rám szól valaki az ablakból, hogy az az övék, hogy képzelem, ... de nem. Pár nap múlva megint mentem arra. Bizisti egy darab füge sem hiányzott, pedig értek nagyon. Szedtem pár szemet, vittem fel anyósomnak. Te ezt megeszed? Meg hát, te is edd Mamuska, ott rohad meg a fán. De hát abban mag van. Van hát, kb. mint az eperben. Hát jó, rakd le... Nem tudom, hogy megette-e.

Úgyhogy a füge érik, én szedem gátlástalanul, eszem két pofára ... Soha nem volt még ilyen jó dolgom!

Csak nem értem az embereket ...

Ja, és közben horgolgatok is. Ez a nyakmelegítő is a "maradék elv"* alapján készült. Ez az enyém lesz, mert persze, hogy a másik Rékáé lesz ... Hiszen a kesztyűket már eleve neki készítettem.

* A maradék elv az, hogy még nyár elején megfogadtam, hogy amíg nem használom fel a felhalmozódott és maradék fonalak nagyrészét, nem fejezem be azokat a félkész holmikat amik használhatóak, vagy hasznosíthatóak, addig nem veszek újabb fonalakat, kivéve, ha befejezéshez hibádzik valami. Szépen haladok is, de azért lehet, hogy egy picit kilengek. :)

Hideg lett mára!

Fonal: ez
Kézmelegítő mintája: innen (gyönyörű könyv, ajánlom)
Nyakmelegítő mintája: kútfőből, de ha belelapoztok az előző linknél a könyvbe, a harmadik képen pont látszik a horgolásminta. Mérete: 24 x 120 cm-es darab egyszer megtekerve, végeken összehorgolva. Így ez nekem kereken 100g-lett.

Egy gombóc fonal, vagy/és némi maradék (mint az én esetemben) és hipp-hopp kész.

Ha fázol, ess neki!  :)

Ui.: A polár szívet Réka készítette tavaly karácsonyra. Rizsszemek vannak benne. A mikróban pár másodperc alatt felmelegíthető, és ugorhat a kabátzsebbe, a fagyott kezek melegítésére.