Mit is rejtettek azok a kis csomagok ...

... amiket a barátnőimnek készítettem karácsonyra? Most megmutatom.

Azért csak most, mert nemrég sikerült csak átadni őket. Pontosabban nem is átadtam, hanem ők választották maguknak. A négy csomagban ugyanis ugyanaz volt, csak nem ugyanolyan.

Szeretem az ilyenféle ajándékozást, és bár most nem láthatták, hogy mit is választanak, valahogy mégis mindig jól rendezi a sors vagy a szerencse a dolgot.

Négy ajándék ...

... és még ami benne lapul

Volt tehát négy bőr "akármitartó" állatka, amit nem én készítettem ...

... négy horgolt golyóbis kulcstartó, aminek a készítését már leírtam a nyáron  (itt) ...

... és a horgolt, köves karkötők. Ami szerintem egy gyorsan elkészíthető, nagyon jó kis ajándék, csajoknak.

12-es horgolócérnára először is felfűzök 35-40 db kis kifúrt követ. Én ezeket speciel a Rákóczi téri csarnokban vettem tényleg nagyon olcsón, még vagy egy éve, amikor egyszer csak szembe jött velem, de láttam már hobby-boltban is ilyesmit, meg ásványbörzéken. Jáde, malachit és topáz kövek. Kikerestem az internetről az (állítólagos) hatásukat, és kis papíron bele raktam azt is a csomagba. Jó játék volt felolvasni az ajándék mustra közben. Szóval, amikor a gombócon vannak a kövek 1,5-es horgolótűvel elkezdek láncszemsort készíteni, úgy hogy 2-3 cm-ként odahúzok a tűhöz egy kövecskét és úgy készítek egy láncszemet, hogy a kő előtt vezetem a szálat. Ha elfogyott az összes kő, befejezem a láncsort ás a két végén megmaradó szálakat jó erősen összekötöm. Ha nagyon csúszós a fonal, akkor egy pötty ragasztóval biztosítom, hogy szét ne csússzon. Kész is. Természetesen bármilyen hosszúságban készíthető, és lehet használni gyöngyöket is. Nekem a nagyobb méretű kásagyöngy is nagyon bevált. Ilyen egyszerű, és nagyon látványos.

Készült egy ötödik karkötő is. Azt magamnak csináltam a megmaradt (kisebb, vagy kicsit hibás) kövekből, így képletesen magamnál tudhatom mindig a barátnőimet.

Együtt a barátnők:

Jaj, olyan jó volt ez a mostani karácsony! Az igazi is, és az utó-utó-utó karácsonyok boldogságos összejövetelei is.

Már takaró...

... és egyáltalán nem sál.

Bár igazából leginkább úgy szeretem használni, hogy jól magam köré tekerem, a vállamra borítom ezt a fini puha, meleg, keskeny (vagy rövid) gyapjútakarót.

Elkészült az ágyvég takaróm, amiről már írtam.

A mérete végülis 180x70 cm lett, jól lehetett haladni a 8-as horgolótűvel, a szálvégekkel pedig nem bajlódtam, hanem összekötöttem őket rojtnak.

A horgolásminta:

Boldog szülinapot Zsuzsi!

A nagy rajzos mintája itt található.

A kicsiké itt, azzal a változtatással, hogy az utolsó körben a szirmok úgy készülnek, hogy: 3 egyráhajtásos pálca, 3 láncszem, 3 egyráhajtásos pálca.

És persze blokkolás, enyhe keményítés.

Fonal: Catania

Tű: 2,5

Évinek, a megható pillanatokra

... készítettem egy zsepitartót, az első önálló kiállítása megnyitója okán.

Tél van, nincsenek fények, bajlódom a fotózással, úgyhogy a fényképezőgépem besegített egy kicsit, és önállósította magát. Ezt készítette a tudtom nélkül:

Gyönyörű quiltek, izgalmas technikák, jó sok érdeklődő, régi ismerősök és az egész közepén az én könnyek közt mosolygó, tündéri barátném: Kacsukévi

Fotók Andi bejegyzésében

Gratulálok, Évi!

És azért megmutatom a zsepitartót is, amit Annástól lestem el, és csináltam már magamnak is, és nyúzom majd' egy éve, és bírja, és tegnap csináltam még egyet ajándékba, szeretettel:

Harap utca 3 alatt megnyílott a kutyatár ...

Kutyás hetünk van.

Rita síelni ment, úgyhogy az ő Molly-kutyája péntek óta megint nálunk vendégeskedik egy bő hetet. Már nagyon vártam. Szeretem, hogy itt sertepertél körülöttünk, és nagyon hiányzott már a naponta többszöri "muszáj"-séta is. Még szerencse, hogy a gazdija évente két-háromszor szívesen elutazik.

De aztán...  Szombaton útra keltünk - igen, volt ónos eső is, meg hófúvás is, meg napsütés is - és meg sem álltunk Szeged-Kiskundorozsma széléig... Na jó, megálltunk ... és meg is fordultunk... mert kicsit eltévedtünk ... de aztán siettünk, mert ott várt ránk a Tappancs tanyán Szója. Na, jó ... ő nem tudta, hogy vár ránk ... pedig Rékáék már hetek óta várták, hogy magukhoz öleljék a pici kölyküket ... és ahogy magukhoz ölelték, el is dőlt minden ... Úgy fészkelt be a karjukba a kis vacak, mintha három hónappal ezelőtt egyenesen oda született volna. Pedig nem...

Szerelemgyerek a kis drága, így (bár nem így kéne történnie) a szoptatási időszak eltelte után négy kis testvérével együtt ennek, az egyébként nagyon korrekt állatvédő alapítványnak a telepére került. Ott figyelmesen, szeretettel bánnak velük, karanténba teszik a kicsiket, és végig viszik az oltási programjukat. Egészséges, tiszta kis kutyusokat adnak ki az új gazdiknak. A hazautunkra már a nap is kisütött, a pici meg mindent jól viselt.

Azóta pedig szorgosan tanulgatja a pestikutya lét (öt és feledik emelet) csínját-binját ... icipici lépésekben persze...

Szója (ezt a nevet már Rékáék adták neki, és mintha már picit hallgatna is rá) három hónapos, kislány, gyönyörű kis kooprodukciós kutyus. Felmenői között van tacsi, foxi és beagle is. Szerintem mindegyikből a legjobbat hozta. Fekete, fehér kis mamuszokkal, mellénykével, és az ide-oda csapkodó farka végén is van egy kis "ledlámpa".

Üdv a családban!

A boldog gazdik, még a menhelyen

És... Mivel így most egymástól 10 perc sétára lakik a két kutyi, jól össze is ismertettük egymással az "unokatesókat". Háááát... Molly először teljes izgalomban volt ... No, nem a kis kölök érdekelte, hanem az, hogy Réka milyen alapon foglalkozik mással, és nem csak ővele. A kicsi érdeklődött volna, de ő nagyon pici, még az amúgy elég földszintes Mollyhoz képest is. Szóval volt dogunk, de mára,  úgy látom Molly elfogadta, hogy ez a kis izé is a családhoz tartozik, és attól még őt mindenki ugyanúgy szereti. No anyai ösztönei azért nem nagyon vannak, kb. átnéz rajta, inkább a kicsi kezdeményezi a barátkozást. 

Szóval aranyosak, jó kis kutyás hetünk van...

Szója és Molly (és Réka és Laci)

Hideg van, földszintesek a kutyák, a pici pici és rövid szőrű is (remeg mint a nyárfalevél), úgyhogy bár nem csinálunk nagy ügyet a dologból, azért egy kis kutyakabát jár mindkettőnek. Mollyét még két éve varrtam, amikor ránk tört a zimankó pont az ittlétekor (idén pedig felújítottam egy kicsit), a pirinyó Szójának pedig vasárnap gyorsan horgoltam egy jó kis meleg pulcsit. No, legközelebb majd mutatom részletesen ezeket is.

Lendületben

A pulcsi

Selfie

"A tavalyi év szavának a selfie-t választották meg, vagyis azt a kifejezést, amit a – többnyire mobillal készített – önportrék leírására használnak."

No, hát akkor legalább a tavalyi évvel próbáljak már lépést tartani ...

Ezt a kendőmet/sálamat/stólámat készen még nem is mutattam - nem mintha most olyan sok látszana belőle - de már közreadtam a mintáját, és írtam róla itt és itt.

Nem sál, takaró ...

... lesz.

De, tényleg!

Régi tervem, hogy az ágyunk végébe csináljak egy, amolyan lábmelegítő takarót. Tehát nem lesz egy hatalmas darab (mondjuk a szélessége 180 cm, ami azért nem kevés), csak akkora, hogy az örökké fázós lábamat alá tudjam dugni.

A fonal már megvan ezer éve. És tényleg ezer éve! A feketét bő egy éve vettem meg, no de a fehér ... az az antik ... Az biztos, hogy a '80-as években vettem, de legjobb emlékeim szerint főiskolás koromban, ami '84 és '87 között volt ... Azóta minimum 5-ször költözött velem ide-oda, a régi stafírungos ládámban. No? Herakles a neve, fele gyapjú, fele akril és a Foki Fonalkikészítő Gyár terméke. 

A mennyiségével lehet, hogy bajban leszek, mert eredetileg nagyimintára gondoltam, ami lazább, de vesztemre kipróbáltam ezt a mintát is, és reménytelenül beleszerettem. Vastag, mégis puha ... szellős, mégsem lyukacsos ... Szóval ez lesz ... majd megoldom a fonalhiányt valahogy.

Na de miért sál? ... Csak mert most pont akkora...

A hétvégén koncerten voltunk ... gyalog, úgyhogy az Anyutól örökölt nagy bordó meleg kabátomat vettem fel. Akkora piros pont vagyok benne, mint egy max. pontszámos matekdolgozat. Ehhez nem lehet mindenféle színeket hozzárakni. Megakadt a szemem a kanapén, a készülő takarómon. EZ AZ! Már tekertem is a nyakam köré. Az elvarratlan szálak pont megfeleltek rojtnak. ... Hát így.

Még felvettem egyszer világosban is, hogy lefotózzuk, ... aztán most már nincs megállás, amíg bírom fonallal...


A minta rém egyszerű, de azért lefirkantottam, mert én például abszolút vizuális típus vagyok. Íme:

Ez a tél olyan, mintha ősz lenne...

... Az ősz viszont nem volt olyan ...

Úgyhogy most hordom az őszi kordkabátomat, az őszi virágos kendőmmel, amit ősszel nem hordtam, mert akkor a nyári holmikat igyekeztem még kihasználni ... Ilyen ez a világ ... Remélem a nyuszi nem a hótaposómba tojja megint a csokitojásokat ...

Erről a kendőről egyébként már írtam itt, itt meg itt, de egyben még sosem mutattam.
Hát így ...

Ui: Örök problémám, hogy a színek nem olyanok mint ... Ezen a monitoron, amin most nézem, meg pláne nem ... Meg még ez a szép őszi/téli/tavaszi napsütés is megtréfált... És eleve nem a kerítésen akartam fotózni, de nem akadt fotósom ... ... ... Szóval ... ez nem piros, és nem sárga ... hanem olyan igazi szép őszi avar színekből lévő finom puha merinó fonal ... de mindegy is ... úgysem ősz van ...

4 kis csomag ...

... még a karácsonyt érzi, és gazdáját várja...

De majd megmutatom, hogy mi csücsül benne...

2014

Az idei első bejegyzés...

A tavalyi utolsóban sem búcsúztam, üdvözöltem, kívántam mindenféle giccseset patetikusat / nagyra törőt / vicceset ... meg most sem ...

Igaz ami igaz, nem esik nehezemre hátam mögött hagyni a 2013-as évet. Nem történt nagy baj, de nem volt jó... (persze minden relatív...)

Voltak jó pillanatok ... akik fontosak, fontosak is maradtak ... és ez azért fontos ...

Ami pedig erre a lapra tartozik, az az, hogy a kézimunka oly sokszor kapcsolt ki, nyugtatott meg, okozott örömöt, megadta azt az érzést, hogy csak létrehozok valamit ... na.

Úgyhogy, csak úgy találomra minden hónapból választottam egyet... Íme... Nem nagy ügy ... 

Szaladjunk neki a következő évnek!