2012. október 27.

Zsebajik

Egy pici maradék fonal, egy kulcskarika, egy kis töltelék és kb. 20 perc szabadidő... Ennyi ...

A megajándékozott pedig: örül ... örül ... örül.


Sokszor gondoltam már arra, hogy le kellene ülni, és csinálni ezekből a kis vackokból egy kosárnyit ... aztán mindig az történik, hogy (a tervezett) indulás előtt negyed órával kapom elő azokat a bizonyos maradékokat, meg a horgolótűt ...

De, azért a megajándékozott: örül ... örül ... örül.




2012. október 21.

Mi a 3 kedvenc színed?

... kérdeztem foltvarrós barátnőimtől, a facebookon.

- Miért?
- Csak.
... aztán jött a beszélgetés, hogy melyik, és miért az.

Aztán eltelt pár nap, és jött a "Határtalanul", a foltvarrósok nagy éves kiállítása. Arra mentem én is (meg Réka is), és vittem magammal a kedvenc színeket.

Évinek a sötétlilát, világos kekit és barnásnarancsot:


Andinak pedig a napsárgát (később találtam egy kicsit napabb sárga fonalat is), a kéket ("minden kéket szeretek") és a terrakottát:


Jók ezek így poháralátétnek is (pl.), de azért titkon remélem, hogy egyszer majd beépülnek a kis böködéseim valamelyik szép foltos munkájukba.


Van egy elég hevenyészett kis mintarajzom, íme:


Én mondtam, hogy hevenyészett ...
Mi is kaptunk Beszitől Anditól ajándékot, ezeket a tündéri kis muffinokat:


Kacsának Évinek pedig köszönjük a remek szervezést, és üzenjük, hogy nem érdemes sírni mások hülyesége miatt ,  amiatt sírjanak ők.

Beugrott a táskánkba persze mindenféle vásárfia is, Réka pedig alkotott kicsit:



Szóval: Nem jól döntött aki nem jött!



2012. október 17.

Almáspiskóta

Közkívánatra, akkor álljon itt a recept. Na jó, ezzel sütő-tudományom nagy részét ki is adom...


Ez amúgy a világ legegyszerűbb sütije. Nem kell hozzá túl sok minden, és csak olyasmi ami egy szűkített háztartásban is többnyire megtalálható. Plussz fel is lehet használni mindenféle titkos maradékot, diót, mogyorót, csokimikukat/nyulakat, kicsit beszáradt aszalmányokat, gyümölcs darabokat.
Dobozban, vagy zacsiban remekül eláll, bírja a hideget/meleget, úgyhogy mi sosem indulunk hosszabb/közepesen hosszú útra anélkül, hogy ne pakolnánk a pakkba almáspiskótát is. Amikor pedig Rékánál laktózérzékenység lépett föl, gyakorlatilag ezen élt. És ami még fontos: Anyu receptje!

Ami kell hozzá:
Két őzgerinc, vagy egy kistepsi jön ki ebből a mennyiségből, de muffinnak is csináltam már, gyerekzsúrra. És persze felezhető is minden, de ha már süt az ember ...
  • 40 dkg hámozott alma
  • 40 dkg kristálycukor
  • 40 dkg finomliszt
  • 2 egész tojás
  • 1 zacsi sütőpor
  • 1 kupica étolaj
Mindentbele alapon: vaniliáscukor, citrom reszelt héja, vanília, mazsola (pl. rumban felfőzve), pár marék dióbél, mogyoró, mandula, de raktam már bele ránk maradt diákcsemegét is, idény szerint csokimiku/nyuszi, vagy egyéb maradék csoki, aszaltgyümölcsök, narancsdarabkák stb. stb. ...

Ahogy készítem:
  • Nagylyukon lereszelem az almát, ha van csavarok rá egy kis citromot. Hozzáöntöm a cukrot, belerakom a két egész tojást és jól összekeverem. Levet ereszt a cucc, de azt nem szedem le róla, marad a tálban.
  • Kimérem a lisztet és hozzákeverem a sütőport.
  • A lisztet több adagban, óvatosan hozzákeverem az almás maszathoz.
  • Hozzáteszem az olajat, és minden egyéb földi jót, amit bele szánok, olyan mazsola-méretűre vágva. Aztán óvatosan összeforgatom. Lehet benne jó sok adomány, mert a piskóta úgyis jól felemelkedik majd a sütésnél.
  • Én ekkor szoktam begyújtani a sütőt, hogy jól előmelegedjen.
  • Kivajazom-kilisztezem a sütőformákat, és beleöntöm a masszát. Óvatosan elegyengetem, és egy kicsit odacsapkodom a formát a pulthoz, hogy ne maradjanak légbubik.
  • A sütés 5-6 fokozat között vált be (ez talán 170 fok). Így kb. 50 perc alatt sül meg. Az fontos, hogy az első fél órában ne nyissuk ki a sütőt, mert akkor összeeshet a piskóta. Fél óránál én meg szoktam forgatni a formákat, de csak azért mert nekem egy őskövület sütőm van. Ugyanekkor meg is szoktam kicsit szurkálni, hogy ne repedjen szanaszét (de azért kicsit szokott).
  • Akkor van kész, ha a hústűn már nem marad anyag. Kicsit hűtöm, aztán kiborítom egy deszkára. Nem kell megijedni ha picit cigány az alja, az teljesen jó úgy, nem lesz kemény. Ha kihűlt, akkor vágható szépen. Én spec szeletelni szoktam.
Kész is! Jó így simán, de valami jó kis lekvárral nagyon ott van.

Jó étvágyat, jó nasizást!

2012. október 15.

Ajándék Briginek

... Brigitta-napra természetesen.

Telefon: "Gyertek át szombat este, ráér mindenki, csak duimcsizni, nem a névnapom miatt, nem lesz ajándékozás, nincs pénze egyikünknek sem, csak gyertek, szia, most rohanok!" (egyszusszra)

Hát persze ... üres kézzel ... én már csak úgy szoktam ...


Az üvegben kávé-cukor van. Annak meg története van.
Mi cukor nélkül isszuk a kávét, teát, ellentétben Brigivel. Ha beülünk valahova mindenki Briginek adja a maga cukrát (azokról a helyes, változatos kis zacskósokról van szó) hogy Ő boldogan tépkedve beleönthesse a csészécskéjébe azt a 8-10-et. ...Dolce vita ...
Így aztán valahogy rászoktam, hogy ha mászkálok az országban/világban erre-arra, a csészém mellől elrakom a cukrot, haza hozom Briginek. Ebben jó az, hogy szertartásszerűen "tök jó helyeken való kávézásnál" mindig eszembe jut a barátnőm, mintha picit velünk lenne, aztán amikor összegyűlt egy jó adag elérakom, amin van jó nevetgélés, meg bogarászás, hogy melyik milyen és honnan is jött. Jelen esetben jött pl. Toscanaból, Florenceból, Provenceból, az Észak-Olasz tavaktól, Görögországból, Berlinből, az Adriáról, szép hazánk mindenféle szegletéből stb. stb.
Hiszem, hogy ezek az apró kis dolgok is összekötik a barátságokat. Illetve TUDOM.

A horgolósokat/kötősöket pedig a fonalak és a minták kötik össze ...
... úgyhogy íme:


És persze vittem azt is, amit azért mindig elvárnak tőlem:

Almáspiskóta az ő neve


2012. október 13.

Teszek-veszek-próbálgatok ...

... mert a nyári/nyárutói jövés-menés után most van egy rakás befejezendő projektem ... ami tök jó, amúgy ... de odafigyelést, helyet, időt igényel... Ami még nincs ... Addig pedig tilos új projektbe kezdeni! ... Viszont itt vannak ezek a szép szines pamutfonalaim (Catania + 2,5-es tű) ... és annyi szép minta van ... Kell egy kis szöszmötölés a lelkemnek ...

1. Találtam egy mintát, egy blogon, leírás nélkül. Az nem baj, lehet szaszerolni: azaz nézegetni, próbálgatni, bontogatni, rajzolgatni.



Mivel minden sor más színnel készül (nálam összesen 5 szín, de mindenképpen páratlan legyen), a teljes káosz elkerülése végett kénytelen voltam elvágni a fonalakat. Így viszont nemigen érdemes visszabontani, úgyhogy valami kis szütyő lesz belőle egyszer. Rékának már vannak ötletei.

2. A "Granny" a végtelenségig variálható ... ez a szép benne. Ezt a csíkozási megoldást valahol egy képen láttam, és muszály volt kipróbálnom, méretet vennem róla. Azt pl. most tapasztaltam, hogy úgy lesz szép, ha a 3-3 erp közé nem csinálok láncszemet. (érthető ez?) Így egy kicsit tömörebb, és jobban kirajzolódik a minta.



Szerintem ez a minta majd egy takaróban realizálódik, valami kellemes, kicsit bolyhos fonalból. Úgyhogy nem vágtam el a szálakat, és a fotózkodás után gyorsan le is bontottam. De a színkombináció nagyon tetszik.

3. Hullámos. Klasszikus minta rajzocskája akadt a kezembe, nosza rajta ... A mintán annyit változtattam menet közben, hogy a színeket elválasztó kispálca sorból inkább kettőt csináltam. A képen látszik mindkét variáció ... nemhiába, próba ... más-más hatás, lehet dönteni.



Ezt se bontom le, na nem. Tolltartócska lesz belőle, igény szerint sürgős (minden sürgős ...) munkában.

Szóval: próbálgatni jó, szórakoztató, inspiráló ...
... most jut eszembe, nyaraláskor is csináltam egy ilyen próbálgatós délelőttöt ... kutakodok egy kicsit a fotógépemen ... aztán jövök még!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...