2012. május 31.

Pünkösdről ...

... már megint lemaradtam.

No, nem az élmények szintjén, az volt bőven, majd még talán írok is kicsit róla, hanem a blogbejegyzés szempontjából. Bár ez utóbbi szenpontból mindíg és mindenről lemaradok. Pedig még épp csak két hónapos a blogom. Ez javulni, vagy romlani fog?

Szóval akkor legyen azért egy kis Pünkösd! Most az egyszerűség és a téma kedvéért Pünkösdről, mint a virágzás ünnepéről.


Igen, bizony róluk. Az úgy kezdődött, hogy tavaly augusztusban kaptam a névnapomra, egy olyan tesco-gazdaságos orchideát. Még sosem volt ilyenem, örültem neki, de egyben olyan furi is a viszonyom ehhez a virághoz. Régen egyszer Anyu kapott egy szem virágot, kis üvegfiolában, műanyag dobozban. Nagy szám volt, és dög drága.
Most meg minden áruház tele van vele, mindíg, évszaktól függetlenül. Tudom ... ez a nemesítés ... de akkor is...
Amúgy jó kis virág. Sokáig virágzik, és amikor mégis eleget élt már egy-egy virága, akkor egyszerűen csak leugrik a növényről, ereje teljében. Nincs ronda hervadási időszak. Nekem is vagy két hónapig díszített, pedig csak 5-6 virág volt rajta, mint általában. ... Aztán valahogy ottmaradt az ablakban, azzal a két nagy levelével. Nem is tudom miért nem dobtam ki. Nem tűnt úgy, hogy őrületesen jól érzi magát, szép se volt, meg nálam nem is szokott semmi újravirágozni. ... Aztán április közepén, a szülinapom tájékán megindult a csoda ... nem hittem a szememnek ... onnantól minden nap levizitáltam, hogy mi történik ... számoltam a rügyeket, aztán a virágokat. Most meg abban reménykedem, hogy sokáig mutogatja nekem szépségét, ... és, te jó ég, elkezdtem azon töprengeni, hogyan érhetem el, hogy majd egyszer, talán jövőre, újra meglepjen a természet csodájával.


Köszönöm kisvirág! És köszönöm annak is akitől kaptam, mert neki nagyon sokmindent köszönhetek.



2012. május 18.

Nemezeltem!

Na jó, nem én nemezeltem, hanem a mosógép.

A nemezelés nekünk valahogy sohasem jött össze. Amíg Réka kicsi volt, és nagyon tevékeny, kipróbáltunk minden lehető kézműves technikát, de ez, bár mások eredménye nagyon tetszett, nekünk egyszerűen nem sikerült. Szutyakoltuk, totyakoltuk, gyúrtuk, gyömöszöltük, mégsem álltak úgy össze a gyapjúrostok, ahogy szerettük volna, vagy legalábbis minimálisan elvárható lett volna. Úgyhogy feladtuk. Most tehát ígéretesnek tűnt a módszer, hogy mindezt elvégzi helyettünk a mosógép.
Láttam másoknál, izgatott, belecsaptam...
      
Ez is megvolt ... nem lesz kedvenc ...


Müllernél vettem két - pirinyó - gombóc nemezelhető fonalat. Attól nemezelhető, hogy 100% gyapjú, és nincs agyonfonva. Aztán váltott szinekkel nekiálltam ... körbe-körbe ...  

... úgy gondolomformán. No, volt is némi visszabontogatás, hogy a fonalam is pont elég legyen, meg a kosárkának is jók legyenek az arányai. Azt is hozzá kell számolni, hogy a nemezelésnél összemegy ... pontosan "valamennyit". Szóval fogalmam sem volt, hogy mennyit.

És, itt jön a magyarázat arra, hogy miért is nem lesz kedvenc. Szapora kis munka, jópofa eredménnyel. Tele lennék új ötlettel is, készülhetne kis minimálpárna a balatoni kerek székeinkre, szívesen csinálnék mindenféle méretű kosarakat, táskákat stb. stb., de az, hogy egy ilyen - Micimackó szavaival élve - "praktikus kis csupor"-nak csupán a fonalköltsége pár forint híján 2.000,-Ft, az bizony elveszi az alkotás örömét. (Csak halkan jegyzem meg, hogy ráadásul egyik gombócka sem volt 50g, összesen 93 grammot adtak ki.) Tudom én, tudom, hogy minden hobby pénzbe kerül, de ez sok, én személyszerint ezért a kis izéért kb. a felét adnám ki, ha egy vásárban meglátnám, és még szükségem is lenne rá.
Bár Anyu kislányként megtanította az alapokat, igazán aktívan a főiskolai évek alatt álltam neki kötni, horgolni (főként kötni). Egyfolytában csattogtak a kötőtűk, előadásokon a pad alatt kötöttünk, és még jegyzetelni, meg a tanárra nézni is tudtunk közben, szünetben, könyvtárban, buszon, mindenhol. Volt olyan jófej tanárunk, akinek még a gyakorlati óráján is csinálhattuk, csak akkor bukott ki, amikor egyik óráján szép komótosan visszagombolyítottam egy majdnem kész pulóvert. Megállt a mondandójával és szólt nekem, hogy így képtelen a témára koncentrálni, úgyhogy kötni szabad, bontani tilos. :) Szerettük csinálni, de mindenképpen az is motivált (minket csóró diákokat pláne), hogy szuper egyedi cuccaink voltak a bolti ár töredékéért (!) Ettől az érzéstől kell mostmár elszokni valahogy.
Mértem, számoltam, bontottam csak azért, hogy ezt a kis méreg drága fonalamat a lehető legügyesebben kihasználjam, az utolsó centiig, mert azt tudtam, hogy újabb ezreseket nem akarok ebbe a kis vacakba invesztálni ... és ez egyáltalán nem volt szórakoztató.

Ilyen lett meghorgolva: azt tudtam, hogy a befejezést bogyósra csinálom, de a sok bontogatás számolgatás eredménye képpen sem lett a végső színváltás túl mutatós. Mindegy, ígyhagytam, inkább megideologizáltam, hogy a feketének is fel kell kanyarodnia a peremre. A kosárka átmérője így 21 cm lett.


Aztán zutty a mosógépbe, 90 fok, hosszúmosás. (Azért beleraktam egy régi párnahuzatba, hogy ne legyen csupa szösz a mosógépem.)

És itt az eredmény:
   

Tulajdonképpen szépen összenemezelődött, az átmérője 18 cm lett, tehát csak 15%-ot zsugorodott a beígért 30-40%-kal szemben. Ezt most nem bántam, így is olyan picike. Még nedvesen belenyomtam egy pont megfelelő méretű edényt, jól rásimogattam, így szépen, formásan száradt.

Réka meglátta ... beleszeretett ... rögtön elkunyerálta ... én meg boldogan nekiadtam. Még ajánlgattam, hogy horgolok rá virágcsokrot, de nem akarta, hát nem lesz. 

Kész, használja egészséggel!

 


2012. május 10.

Pitypang-szezon

Rékának ajánlva!



    

       


Szerelmeslevél a szárszói régi temetőből:



És, egy másik, Szárszó XXI. századi népének:

 


2012. május 9.

Ő HORgászik, én HORgolok

Egyszerűen nem tudok elszakadni a május 1-i hosszú-hétvégétől, na. Nem panaszkodhatunk idén, és a március 15-i hétvége is fantasztikus volt (Gyulán) ... de ez ... ez maga a béke, nyugalom, pihenés, feltöltődés.

"Nekem a Balaton a riviéra!", mit tagadjam, mégis ilyenkor szeretem a legjobban. Nyári meleg - tavaszi népsűrűség. Pénteken egyes-egyedül voltam az 56 lakásos házban, heverésztem a napsütésben, takarítgattam, főzögettem, horgolgattam.
Szombatra aztán felpörgött a fűnyíró-turizmus, és az estére is kitartó melegnek köszönhetően, mivel a házak még hidegek voltak, mindenki elérkezettnek látta arra az időt, hogy leégesse a tavalyi zsírt a kertisütőkről. Húúúú, milyen illatban úszott Balatonszárszó .....

Most ugyan kevesen voltak, de ha igazán pihenni akarunk, van a mi pihenőhelyünknek egy méginkább nyugihelye. Ez a nagycsepelyi horgásztó. A somogyi dombok között, egy zsákfalut elhagyva, 2-3 km-re mindentől, nyújtózkodik el ez a 2,5 hektáros tavacska - maga a paradicsom ...
Egész télen arra vágytunk, hogy újra láthassuk ahogy "lustán fordul a ponty". Fordult is!



Az Ő zsákmánya:

A sniccer a mosogatóban nem kakukktojás, balatoni eszközhiányunk kreatív megoldásokra sarkall minket

Az én produktumom:


 

És aztán végül a fárasztó nap után: Én HORgolok, Ő HORkol



2012. május 8.

Azért haladok ám! ...

... Csak nem túl gyorsan.

Ez a kucorgó-takaró amolyan estimese szerepbe helyezte magát. Az a gondolat hívja az ölembe, hogy : Na elalvás előtt horgolok még egy picit ... És ez tényleg max. 2 sor. Tehát, lehet, hogy kész soha nem lesz, de felfedeztem a legolcsóbb, legtermészetesebb (50% gyapjú), leghatékonyabb, mellékhatások nélküli nyugtató-altató szert. A részletekről kérdezze kezelőorvosát, gyógyszerészét, vagy engem!


Egyre jobban tetszik, és ahogy növekszik, egyre kellemesebben melegíti a lábamat is. Jó lesz ez! És lassan megérkezik az a bizonyos fotel is, úgyhogy mégiscsak bele kellene húzni ... az alvásba ...




2012. május 4.

Irma névnap van! Hurrá!

Mondjuk csak egyetlen Irmát ismerek ... de őt nagyon kedvelem.
Mondjuk ráadásul nem is hús-vér nő az istenadta ... még csak nem is ember ...
... de pont ezért ünneplem őt (csak) ezen a blogon.
Van róla képem is ... ő az:


No, jó, igen, ő az IKEA legolcsóbb, legkisebb, legpraktikusabb párnácskája. Nincs 200,-Ft, a karácsonyi roham kivételével, hosszú évek óta szinte mindíg kapható, igazi örök darab. És nekünk kreatívoknak az örök JollyJoker. Rengeteg ajándékot, díszpárnát készítettem már belőle, mindenféle technika felhasználásával. Rövidke blog-életem során is már bemutattam a karácsonyi párnákat, amit a barátnőim kaptak, de lesz nekem is, és a múlt hétvégén készített kis szösszenetem.

Szóval IRMÁT szeretjük, éljen soká, HURRÁ-HURRÁ!

Utóirat: IKEA jössz nekem egyel, hogy ilyen jófej vagyok, és reklámozlak agyba-főbe ... pedig olyan sokszor kiszúrtál már velem!

Utóutóirat: Ha jár erre egyáltalán valaki, és be tudná linkelni saját IRMA-párnás kreációját, az szerintem jópofa lenne. Én mindenesetre megköszönném!


2012. május 2.

Kistestvére lett ...

... a Balatonra készített párnámnak. Köszönhetően a gyönyörű hosszú-hosszú hétvégének ő már alapból is Szászói illetőségű.


Na jó, nem teljesen. Ennek a párnácskának is megvolt a kihordási ideje... Majd' egy év.
Az egyel ezelőtti szülinapomra kaptam Rékától egy gombóc kék-színváltós fonalat. Akkor kezdtem beleszeretni a blokkhorgolásba. Lett remek könyvem is hozzá, így a színoldal 4 csipkeblokkját próbaként akkor rögtön meg is horgoltam. Persze, hogy mi lesz belőle, és mikor, arról még elképzelésem sem volt ... de, most megtalálta a helyét. A másik két kék maradt a mamuszból, a hely az idő és a hangulat pedig nagyon adott volt.


Készült egy pöttyös granny square hátlap, összehorgoltam a négy blokkot, köréjük is ment egy kis pöttyös, aztán az utolsó körrel összehorgoltam az elő- és hátoldalt. A szokásos kis IKEA párna világoskék alapszíne pont jól jött.


... És a kipróbálás is megvolt, a délutáni ejtőzésnél.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...