2012. június 27.

Tegnap beugrottam az SZTK-ba ...

... a szokásos, nyaralás előtti fülmosásra.
Kettő és fél hexagon készült el a lassacskán alakuló takarómhoz.


No? Én voltam baromi gyors, vagy a sor haladt csiga-lassúsággal?

Még szerencse, hogy mindig bedobok egy kis horgolni valót a táskámba ... Ezek a kis hexagonok különösen alkalmasak az itt-ott böködésre. Lassan elkészül a 161. is.

Ha ezek el kezdenének mesélni, hogy hol mindenütt készültek az elmúlt fél évben ...

2012. június 21.

Andi baglya

A hétvégén Andi meglátogatott Csopakon. Azt kérte, hogy tanítsam meg horgolni, amit egyébként tudott, csak nem tudott róla. Illetve most már tud. Tud, meg tud is róla. ... Ha valaki még itt maradt ez után az eszmefuttatás után, annak elmesélem. ... Többnyire csak mesélem, tényleg, mert fotózni megint elfelejtettem.

Kivittük a fotelokat a teraszra, meg egy nagy doboz fonalat, és nekiláttunk. Előttünk nyújtózkodott az egyre nyáriasabb Balaton ... hiába, élni tudni kell.

Igazából a praktikumokat kellett átbeszélni:
  • hogyan kezdjük el a munkát
  • hogyan rejtsük el a szálvégeket még a munka során
  • hogyan lépünk át egy következő körre (a blokkos, körbehorgolás a célfeladat)
  • hogyan horgoljuk, illetve dolgozzuk össze a blokkokat
  • hogyan olvassunk mintarajzot, illetve minta leírást
  • hogyan jegyzeteljük le saját elképzeléseinket
  • mi is a blokkolás, és hogyan is
Erre az egészre a legalkalmasabbnak a granny square-t, azaz nagyi kockát találtam.
Andi szuperül belendült ... Ajaj, lehet, hogy függővé tettem a barátnőmet?


A stációk

Ezeket a képeket Andi blogjáról szedtem le, ahol írt a mi kis balatoni böködésünkről, és az otthoni folytatásról is.

Egy pár nappal azelőtti beszélgetés alapján, - ahol is belógattam neki, hogy jó nálam egy bagolyra, de csak, ha végre személyesen adhatom át - vittem ajándékba egy horgolt baglyot.

Bagoly a tuján - Andi blogjáról

Szigorúan tanulási célzattal, persze! És ha már olyan szigorú a tanulási célzat, hát lerajzoltam a mintáját is, jól ki is elemeztük, úgyhogy várom hozzá a társakat.



Az ötletet egyébként Laura blogján találtam. Ott le van írva a minta is, de a fordításba beletört a bicskám, úgyhogy improvizáltam is kicsit.

Kaptam én is ajándékot! Citromfű szörpöt, szintén egy, pár nappal azelőtti beszélgetés nyomán. ... Tudunk mi egymásnak célozgatni ... :)


Van a képen egy kakukktojás is! Nem, nem ettem meg a szintén Anditól
kapott szegfűszeges párnácskát, hanem visszadugtam a fonalas
dobozomba, had illatozzon.
Nagyon guszta, és fini, és ha a kánikulás hétvégémen az alább megmutatott menta nem halt volna ki, amíg a 6 négyzetméteres birtokom a férfiemberre volt bízva, no akkor menta is lenne benne.

Mentám, amikor még vígan élt


Jó kis nyári délután volt. Köszi Andi! Ilyet még sokat!











2012. június 20.

Közhelyes ...

... én tudom, ...

... de annyira örülök az új könyveimnek!



Lapozgatom, nézegetem, simogatom,  szagolgatom. ... Tudom, hogy ma már az interneten minden elérhető ingyen ... meg dög drágák is ... de ... érti aki érti ... ez KÖNYV.


És a többiek:












2012. június 19.

Segííítsééég! Elveszett ...

... először az összes beállított betűtípusom, és nem is tudtam visszaállítani. Aztán pont amikor szerkesztgettem, egyszer csak szétesett az egész blogger felületem, és kiírta ezt:


"A Blogger már nem támogatja a böngésződ használatát. A szolgáltatás egyes részei nem fognak működni, és problémákat tapasztalhatsz.
Ha problémákba ütközöl, próbáld ki a Google Chrome böngészőt. | Elvetés"

Google-google miért büntetsz azért, mert én az Exploret használom??? Írtam már, hogy én nem tartozom a "z"-generációhoz, mert öreg vagyok mint az országút. Én ehhez nem értek! Kezdődik ott, hogy nem is látom rendesen, mert vaksi vagyok (az előbb már említett okokból), ezért én az explorert eleve 125%-os képmérettel használtam. De itt azt be sem tudom állítani! Hol vannak a kedvenceim, hol van a menüsorom?

Idefigyelj Google, én a horgoláshoz értek, te az internethez. Hagyjuk már békén egymást!!!



2012. június 18.

Föltévedtem a Pinterest-re

Na az, nagyon-nagyon durva...

Értem én, hogy információs társadalom ... Meg tudom én, hogy x, y, meg z generáció ... mert a gyerek elmagyarázta ... Meg, hogy valahol az "x" alja-alján vagyok, mert használom, használom, de közben olyan dolgokra csodálkozom rá, amit a mai "z"-generáció a születése pillanatában természetesnek tart ... De, ilyeeeet ...

Történt ugyanis, hogy az irányítópulton oda tévedtem, hogy "a forgalom forrásai". Nocsak ... ni-ni. Ott van, hogy: pinterest. Nagyjából tudom, hogy mi az, de hogyan kerülnek hozzám, onnan ide? ... Katt. ... Micsoda?



Most akkor ez nagydolog, vagy kisdolog, vagy csak én csodálkozom ezen, mert nem értek az egész blogvilágból semmit? ... Mégsem.

Mindenesetre köszönöm, hogy ezen a nagy gömbölű bolygón tetszenek valaki(k)nek a képeim, munkáim.

És még annyit, ez a Pinterest csúnya függőséget okoz, ami nagyon időrabló ... akármi is legyen ...

2012. június 10.

Ideológia ...

... az mindenre van.

De, amikor az egész trógerségre rá tudom fogni, hogy "pozitív életszemlélet", akkor még büszke is vagyok magamra.


Tehát, amikor mindig újabb és újabb fonalak csábulnak be a kosaramba, nem arról van szó, hogy nekem az isten pénze sem elég, és nem tudok ellenállni a csábításnak, hanem arról, hogy mindig meglátom a szépet, a szinek, az anyagok harmóniáját.


Az pedig, hogy semmit nem fejezek be nem azért van, mert én semmit nem fejezek be, hanem azért, mert nyitott vagyok az újra, az újrakezdésre. Mindig.

Ezen a képen a minta leírás is kisasolható

Ez azért elég pozitív, nem?



Mellény lesz ... ha elkészül ... :-)


Ui: Ez a bejegyzés vidéken, egy pici teraszon ücsörögve, egy pici gépen, egy pici teljesítményü mobilnettel készült, úgyhogy olyan is. Ennek ellenére nagyon remélem, hogy ezen a nyáron még sokszor alkotok majd ilyen körülmények között.




2012. június 4.

Lesz nyaralás!

Már látszik a fény az alagút végén!

Az, hogy nyár lesz, az már látható március közepe óta (hál'Istennek), és persze a nyaralást is szervezzük már egy ideje, de most kezdem érezni is, hogy közeleg a pihenés ideje. Jó kis láblógatós nyaralás. Úgyhogy elkezdtem tervezgetni, hogy mit viszek magammal ... Horgolni persze. Erősen limitált csomagméret, nem túl tágas élettér ... Tehát, egyféle fonal (nem túl vastag), részletekben készíthető modell.

Már tulajdonképpen borítékolva volt a lehetőség, ilyen alkalomra tartalékoltam egy még márciusban, eredetileg másra vett fonalamat. (ezt)
Szóval virágokat fogok horgolni és összehorgolni ... úgy 40-50 darabot.


Ki is próbáltam, hogy hogyis, aztán 3 virág után erőt vettem magamon, szépen elpakoltam, folyt.köv. majd ott.


Ja, és rajzolgatós kedvem is volt ma, úgyhogy lerajzoltam a mintáját is, mert az nem volt meg. Íme:



E késői órán már nincs energiám le is írni, de ha szükséged van rá, írj, szivesen lepötyögöm az elkészítés menetét.



2012. június 1.

Egy csomó csomó

Majd' 10 éve a lányaink hozták a technikát nyári táborból. Ők jól elvoltak vele egy nyáron át, én pedig a jótündér voltam, aki kibogozza, kijavítja a rontott részeket. Nyár végére náluk lecsengett a lelkesedés, én pedig jól kitanultam a fogásait és a logikáját. Egyszóval, menthetetlenül megfertőződtem. Azon kaptam magam, hogy moncsolgatom, számolgatom az indián utcazenészek portékáit, lopom gyűjtöm a mintákat. Ontottam a karkötőket. Hajtottak az ötleteim és a színek együtthatásának varázsa. Meg, hajtott a gyermekem is aki akkortájt élte "karkötő minden mennyiségben" időszakát. Én is megszoktam, hogy mindíg van a csuklomon egy-két darab, a barátok is ácsingóztak rá.


Amúgy pedig tényleg nagyon jó barátság-ajándék. Egyedi, személyreszóló (mindenkinek megvannak a színei), és tartozik hozzá egy olyan mese is, hogy ajándékba kell kapni, és addig kell hordani, amíg le nem rohad szakad. Akkor aztán tuti, hogy örök lesz a barátság. Namármost azzal is símogathatom a lelkemet, hogy ilyen sokan akartak az örök barátaim lenni, de ezzel az aprósággal mindíg örömet tudtam okozni, ez tény. A praktikuma ennek a foglalatosságnak pedig az, hogy szinte bárhol elő lehet kapni, és csinálni egy kicsit. Az ilyeneket pedig én nagyon szeretem. Bicaj-túra, hosszú utazás, várakozás, TV-zés, vagy nyaralós semmittevés ideje remekül elüthető ezzel, és azt érezheti az ember tevékeny lánya, hogy mégis csinált, alkotott valamit. Mások pedig nézik, csodálkoznak, kedvet kapnak ... úgyhogy sokakat meg is tanítottam rá.

Az elmúlt egy évben eléggé rákattantam a horgolásra. Az is hasonlóan vacakolós, bárhol csinálható vacakolás, így rendesen kipöccintette szabadidőmből a csomózgatást. 2011. január 1-én, vidéki ejtőzésben fejeztem be azt a karkötőmet, amit azóta is hordtam.
 Ezt:


Ilyen lett egy év alatt. Botrányosan ronda:


Így most félrelöktem az összes félkész horgolásomat, és újra nekiláttam a csomóknak.
Kicsit megmutatom, hogy hogyan is készül:

1. Van maga a technika. Az a legjobb, ha megmutatják az embernek (tábor, gyerekzsúr, esős balatoni napok a szomszéd gyerekekkel, társasági utazgatás, pihengetés ... stb.), de persze van ennek is szakirodalma:


A lényeg, hogy egy "pöttyöcske" két nagyon egyszerű csomóból áll. ... Most elgondolkodtam, hogy hogyan lehetne leírni, de ez így nekem nem sikerül. Benne van a könyvben, ha valaki nagyon kéri, kimásolom.

2. Vannak egyszerű minták, de a komplikáltabbakat meg kell tervezni. Ez a mostani karkötőm terve, én így csinálom:


3. Jó szórakozás a szinek kiválasztása, más szín, vagy színsorrend más-más karaktert ad ugyanannak a mintának is. Utána le kell vágni a megfelelő hosszúságú szálakat.


Itt néhány szó a fonalról. Én a minden rövidáru és hobby-boltban kapható "puppets" gyöngyfonalat használom. Rengeteg színben kapható, szép fényes, jó minőségű pamut hímzőfonal. Lehet dupla szállal is dolgozni (kezdőknek ajánlatos is), de az igazán finom szép darabok szimpla szállal készülnek.


4. A következő lépés elég vacakolós, és némi odafigyelést igényel. Ez pedig a fonalak szétválogatása, sorrendbe rakosgatása, és az első sorok elkészítése. Ezt én otthon nyugiban szoktam végezni. Egy ülésre, felállni közben nem lehet, mert akkor tuti a káosz.
Itt a pók:


Elkészülnek az első csomók:


És az első mintaelem:


5. Innentől már megy a dolog az előzőek logikáján. Nincs más dolog, csak csomózni, csomózni, csomózni ... ... ...


... kb. 12 cm hosszan, a két végén a szálakat pár centisre be kell fonni, éééés kéééész:


Kis segítség, vagy jelenesetben némi akrobata mutatvány, felkerül a csuklómra,


és reményeim szerint egy évig ott is marad, hogy aztán mondjuk ilyen vége legyen,  mint ennek a kettőnek, immáron négy éve:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...