2012. július 30.

Én így pecázom ...



A srácok pedig így:


(Végülis mindkettőhöz horog kell...)

A három kívánság megvolt, ússz tovább békével ...

Egy nyüzsis balatoni napon, a világ legnyugodtabb helyén, a zsongástól mindössze 10 km-re, az összepakolás és a vihar (nálunk csak szélvihar) előtt 10 perccel.

Ui: A kalapot egy kellemes baráti hétvégén horgoltam Abádszalókon, még a nyár elején. Lovestitch oldalán találtam a mintát, köszönet érte. Nem lett olyan szép mint az övé, de nagyon szeretem, bevált. És már a maradékot is feldolgoztam, az utolsó centiig. Ami pedig az ölemben van, az a nyaralós projektem. A 32. virágnál járok, őszre el kell készülnie, csak legyen hozzá elég nyaralás ...


2012. július 25.

Munkába menet ...

... azaz munkába indultamban ...
... azaz nemindultamban.

Nagyon nem akaródzott elindulni... És ott kacsingatott rám egy icipici-gombóc sapkamaradék ... És a teraszon most pont nem volt se túl hűvös, se túl meleg ... Egyszerűen nem lehetett kihagyni, ezt bárki megértheti ... És szerencsére a főnököm nagyon szeret ... És én is őt!


Balaton színe van, úgyhogy majd ott találom meg a helyét ... csak már ott lennék ...


A kicsi mintáját TündérViola fényképéről számolgattam le, a nagy pedig  egy állítólag 1893-ból származó minta alapján készült.
Pamut fonalból dolgoztam 3,5-ös horgolótűvel. A kicsi 6 gramm, a nagy 11 gramm fonalat falt fel.

... és mostmár tényleg neki kéne állni dolgozni.

2012. július 17.

Újra a fedélzeten, akarom mondani itthon ...

..., merthogy esetemben az az igaz, hogy eddig voltam a fedélzeten, most pedig ülök az irodában újra, és próbálok visszazökkenni a régi kerékvágásba. (most nézem, a "visszazökkenni" szóban 3 különböző hosszú mássalhangzó van, érdekes)


 
"Te hány dolgot kaptál?" kérdezte egy 8 év körüli, egy 10 év körülitől a mögöttünk álló népes, sokgyerekes társaságból, hazafelé a becsekkolásnál. A korfui reptér kb. olyan mint egy vidéki pályaudvar, a "görögös" ügyvitel azonban bőven adott időt arra, a csomagok ide-oda tologatása mellett, hogy elgondolkozzam én is ezen a kérdésen.


Hány dolgot is kaptam?
A tenger kékjét, morajlását, végtelen nyugalmát. Ez már rögtön három, ugye? A pihenést, jó társaságot, nagy nevetéseket. Időt mélázásra, nézelődésre, gondolkodásra, és arra, hogy ha elálmosodom rögtön alhassak is, amennyit akarok. No, jó eközben kaptam jónéhány szunyogcsípést is. Kaptam 6 nagyobbacska és számtalan picuri szigetet. (Lett kedvenc is persze.) Tünemény kisvárosokat, tavernákkal, kávézókkal, pékségekkel, görögös rendetlenséggel, és mosolygós, kedves görögökkel. (Válság van, ugye?) Nagy úszásokat, kellemes sétákat. Hatalmas sziklafalakat, ami alatt annyira hangyányinak érzi magát az ember, kisebb-nagyobb tengeröblöket (sehol egy lélek), és még néhány barlangot is. Tengerből felkelő teliholdat, és tengerbe lebukó napkorongot. Hófehér kavicsokat, egyet haza is hoztam, azzal vannak még terveim. Megkaptam 4 kíváncsiskodó delfincsapat, 1 ki-ki ugráló kardhal, 2 lustán pancsoló fóka, és 1 a főutcán ide-oda totyogó libacsapat látványát. Elég sok kabóca prüntyögését. Dúsan virágzó bugenviliákat és leandereket, ősöreg olajfákat. Kaptam 1 csésze kávét amint kinyitottam (félig) a szemem. Kaptam bőséges reggeliket, nagyon finom estebédeket, és még közben is ezt-azt, nehogy éhenhaljunk. (Köszi Edu!) Ennek megfelelően egy kis súlyfelesleget is kaptam.
És persze kaptam lehetőséget arra is, hogy horgolgassak, a "Zsuzsi, Zsuzsi, mást kellene neked inkább csinálni ..." érzése nélkül. De erről majd még bővebben.
És a leglényegesebb, hogy kaptam 1 Embert, akivel mindezt megélhettem ... Igaz, annak már 10 éve.

Szóval kiskomám, te 8 év körüli! Végül nem hallottam, hogy te hány dolgot kaptál, el is vesztem a számolásban, de ÉN NYERTEM!


Igen ... horgolok

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...