Az én granny square boleróm

Tavasszal Rékának horgoltam egy granny square bolerót, könnyű kis nyári cuccot. Szerettem csinálni, és ő is nagyon örült neki. Ráadásul a legsikeresebb bejegyzésem született róla. Már akkor tudtam, hogy ilyesmim lesz nekem is. Kicsit nagyobb, kicsit más alapanyagból, kicsit más színvilággal. A háta közepét már meg is mutattam. Július közepére el is készült, használtam is rengeteget azokon a nyári estéken, amikor kivételesen nem kellett megdögleni a melegtől, csak éppen itt nem mutattam még meg. A múlt hétvége igazán szép vénasszonyok nyarát hozott, így még jó szolgálatot tett az én fura formájú kardigánom a finom őszi, vidéki naplementében. Íme:

A boleró mintája: itt található. Az én bolerómat egy kicsit nagyobbra készítettem (112*112 cm a négyzet)
A háta közepe mintája : itt
Tű: 4,5
A fonal: ez
Fonalmennyiség:

Foto: Jami, Somi, Zsuzsi

Tökölök

... de tényleg!
... a szó minden értelmében.

Fut a lakás, minden dolgommal csúszom, de még horgolás terén is vannak finisben lévő (tök)jó kis dolgaim ... Erre mit csinálok? ... Tököket horgolok. Nem vagyok normális!

Ráadásul egyáltalán nem szeretem az őszi dekorációt, mint olyat. Először is, tavasz és nyár imádó vagyok, szóval nekem nem ünnep az ősz eljövetele. Tudom, hogy szépek a fények, a színek ... avar rugdosás ... meg minden ... de én akkor is csak azt szeretem az őszben, amikor olyan mintha még nyár lenne, egy picit legalább ... szóval a vénasszonyok nyara jöhet ... de csak az!

A másik rémem (meg ne sértődjön senki!) amikor őszi dekor gyanánt mindenféle elhalt növényt behurcolnak a lakásba, hogy ott fakuljanak, porosodjanak tovább. Az ég szerelmére, aki szereti a madárfüttyöt, azért ne hurcolja be az elpusztult madarakat az út széléről! ... Na jó ... ez egy kicsit erős ... lehet, hogy el is vesztettem az összes olvasómat ... Na jó finomítok: pl. a termények jöhetnek ..., mert azok ennek az évszaknak a produktumai, most van aktualitásuk, ez az ő idejük. Gyümölcstál szőlővel, körtével, szilvával, fügével ... a legszebb... Meg azok a gyönyörű gömbkrizantémok ... a gyengéim.

A makkos kitűzőt még tavaly horgoltam, lassan fel kell szerelnem sajnos az átmeneti kabátomra

És hát itt van ez a tök dolog ... Ez a halloween mizéria eléggé elszúrta az ázsióját ... mert hát nem a mi ünnepünk ... A globalizált média mégis tolja bele az arcunkba ... Minden formában, ocsmány giccses kis bigyók képében leginkább. Brrrr...

Viszont a tököt megenni, minden formájában nagyon szeretem. Tökfőzelék ... nyami ... jó kis nyári kaja, a tökös-mákos rétes az őrségi kirándulások hangulata ..., a zsenge cukkini, a patisszon ... és igen, a hűvösödő őszi napokra a sütőtök a sütőtök a sütőtök!

Hogy akkor én most miért horgoltam tököket? Tök komolyan mondom, hogy halvány lila fogalmam sincs róla ...

Hát igen, a méretarányokkal is van némi gond, látszik hogy máshonnan származnak a minták. A csíkos tökhöz amúgy tartozik lapos (sárga) fajta is a könyvben, hasonló technikával, de de annak már tényleg nem álltam neki.

Fonal: Catania
Tű: 3
Makk mintája: itt
Kicsi tök mintája: itt
Rumbatök mintája: itt

Füge

Egyik kedvenc gyümölcsöm a füge. Most, hogy itt olvad szét a számban édes íze, pattognak a kis magok és ragad a szám széle, hajlom rá, hogy inkább azt mondjam, a kedvenc gyümölcsöm. Gyerek koromban a Gellért-hegyen rengeteg fügebokor volt, ha hajlandó volt beérni, boldogan legeltük, aztán valahogy eltűntek ezek a bokrok. Városi lány vagyok, sosem éltem kertes házban, pedig sokszor álmodoztam róla. Olyankor elgondolom, hogy milyen növényeim lennének. A dobogót mindig is az orgona, a cseresznye és a füge foglalta el. Mert a füge valahogy nem bolti termék ... azt a bokorról kell lecsippenteni, érezni az illatát, az állagát... Egy-két mediterrán utazásom örök emléke, amikor találtam egy-egy, vagy éppen rengeteg fügebokrot, és ... hát  ... nekiestem. Nem lopás, mindig meglepődtem, hogy ott ahol sok van, nem eszi senki ... mármint a bokorról, mert a piacokon, útszéleken árulják ... A Balatonnál meg sosincs elérhető magasságban/távolságban érett gyümölcs. Szóval a füge ritka ajándék ízlelőbimbóimnak.

Nos ezért is lepődtem meg azon, ami most történt velem, itt Zuglóban. A kedvesem anyukája egy régimódi, kellemes szellős beépítésű kislakótelepen lakik. Sok az idős néni, bácsi, ők gondozgatják a kapu előtti zöld területet, virágokat ültetnek, locsolnak, rendet tartanak. Nos ott áll a kapubejáró járdája mellett, abszolút közterületen, egy általános iskolával szemben egy szép fügebokor. Már nyár közepe óta figyelem, ahogy jó sok gyümölcs fejlődik rajta, mostanra viszont az egész gyönyörűen beérett. Mit mostanra, már hetek óta rengeteg rajta az érett gyümölcs. Gondoltam neki esek ... ááá, de olyan gondos nénik laknak itt, nem fogom leenni a termésüket, milyen az már ... DE NEM ETTÉK! SENKI!  Már repedt szét a popsijuk, de nem szedte le senki. OK, óvatosan odaléptem, és lecsavarintottam egyet. Egy olyat néztem ki, amelyik a járdán menve szinte a számba esett, nem kellett nyújtózkodni érte,... mégis olyan kellemetlenül éreztem magam, hogy elveszem a másét. A hátamban éreztem, hogy mindjárt rám szól valaki az ablakból, hogy az az övék, hogy képzelem, ... de nem. Pár nap múlva megint mentem arra. Bizisti egy darab füge sem hiányzott, pedig értek nagyon. Szedtem pár szemet, vittem fel anyósomnak. Te ezt megeszed? Meg hát, te is edd Mamuska, ott rohad meg a fán. De hát abban mag van. Van hát, kb. mint az eperben. Hát jó, rakd le... Nem tudom, hogy megette-e.

Úgyhogy a füge érik, én szedem gátlástalanul, eszem két pofára ... Soha nem volt még ilyen jó dolgom!

Csak nem értem az embereket ...

Ja, és közben horgolgatok is. Ez a nyakmelegítő is a "maradék elv"* alapján készült. Ez az enyém lesz, mert persze, hogy a másik Rékáé lesz ... Hiszen a kesztyűket már eleve neki készítettem.

* A maradék elv az, hogy még nyár elején megfogadtam, hogy amíg nem használom fel a felhalmozódott és maradék fonalak nagyrészét, nem fejezem be azokat a félkész holmikat amik használhatóak, vagy hasznosíthatóak, addig nem veszek újabb fonalakat, kivéve, ha befejezéshez hibádzik valami. Szépen haladok is, de azért lehet, hogy egy picit kilengek. :)

Hideg lett mára!

Fonal: ez
Kézmelegítő mintája: innen (gyönyörű könyv, ajánlom)
Nyakmelegítő mintája: kútfőből, de ha belelapoztok az előző linknél a könyvbe, a harmadik képen pont látszik a horgolásminta. Mérete: 24 x 120 cm-es darab egyszer megtekerve, végeken összehorgolva. Így ez nekem kereken 100g-lett.

Egy gombóc fonal, vagy/és némi maradék (mint az én esetemben) és hipp-hopp kész.

Ha fázol, ess neki!  :)

Ui.: A polár szívet Réka készítette tavaly karácsonyra. Rizsszemek vannak benne. A mikróban pár másodperc alatt felmelegíthető, és ugorhat a kabátzsebbe, a fagyott kezek melegítésére.

Horgolni mindenhol lehet

... sőt!

Egy szeptember végi, balatoni, szép szombat emlékére...

Ui.: A vasárnapi visszaúton öt órán át ömlött az eső, de töretlenül reménykedem még a szép vénasszonyok-nyarában.

Itt van az ősz - Mátra - SBS

Szakmai konferencián voltunk a Mátrában, Galyatetőn.

Nem az én szakmám, úgyhogy nekem inkább a pihenésről, sétálásról, horgolgatásról szólt ez a két nap.

A 10-12 fokos, ámde napsütéses időben, mint a gyíkok, úgy sütkéreztünk a nagy szélvédett teraszon, a boldog békeidők szanatóriumi hangulatát visszaidézve. Készült tovább a hexagonos terítőm, de most megmutatom végre, a még februárban egy esős vasárnap délután elkészített SBS kendőm, amit a hűvös télutón már sokat használtam, és bizony most újra elő kellett venni, már jól esett a melege.

Az erdő még zöld, a nap süt, mégsem nyári már ... nagyon nem ...

A kilátóba pontosan 100 lépcsőfok visz (illetve nem visz, meg kell mászni) fel.

Hangulatok:

Kilátás ...

... arról a bizonyos teraszról

Vadak a parkban

A 100 lépcsőfok tetején

Ülök egy ágon, egy szép hosszú ágon ... fel-le ... :)

Hotel Galya

 És akkor, a kendő:

Elölről, hátulról, vállon, nyakban, őszi szélben ...

És a minta:

A jól ismert mintára rárajzoltam az én széle-megoldásomat

Fonal: ez
Horgolótű: 2,5

Születésnaposok

Ma lenne 100 éves a nagymamám. Az anyai nagyanyám, Mami.

Az apai nagyanyám  ma 105 éve született, ő volt Mama.

Az én tüneményes Anyukám pedig 75 éve már három napos volt.

Mellettük nőttem fel, lettem az aki vagyok, ... vigyáztak rám, megnevettettek, vigasztaltak ... mintát adtak ... Hiányoznak.

Képek a nappalim falán

Végülis, őszre kész

Nem is értem, hogy miért nem fejeztem be hamarabb ezt a mellénykét...

Tavaly júniusban nagy vehemenciával estem neki, mindent félredobva. Szerettem is csinálni. Szépen haladtam vele, írtam is róla itt, és akkor nagy önbizalommal közöltem, hogy időm mint a tenger, mert csak őszre akarok elkészülni vele. Aztán majdnem kész is voltam, amikor valahogy bekerült egy dobozba, és jól ott is maradt. Vagy időhiánnyal küzdöttem, vagy az ötletroham sodort el. Pedig ott voltam a célvonalnál ...

Itt a minta

Rengeteg ötlet halmozódott fel a fejemben, és rengeteg fonal a szekrényemben (... meg a kisszobában ... meg a polcokon ... meg a szekrényben ... meg a kosarakban ... meg a zacskókban), az ötösünket meg csak nem húzzák ki, úgyhogy még a nyár elején kiadtam magamnak a két alap-parancsot:  1. befejezés   2. felhasználás

Nem részletezem, szerintem minden kézimunkázó érti ezt pontosan. Amíg nincs minden félkész holmi befejezve, addig fonalvásárlás csak annyi, ami esetleg a befejezéshez hibádzik, új cucc csak a meglévő készletekből. Amit azért nem nem fejeztem be, mert már nem tetszik, ott jön a bontás kíméletlenül. Tartom is egész rendesen, készülgetnek a holmik. Tulajdonképpen szórakoztató az önkéntes vállalás, mert igazán változatos, van választék, hogy mikor, mivel vacakoljak egy kicsit.

Így került sorra múlt héten ez a mellényke. Alig volt már vele munka. Mondjuk elvarrni való rengeteg, ami nem a kedvencem, de egész jól ráálltam. Gőzölés - vasalgatás (kb. 5 perc) - és kész.

A Városliget virágai ...  :)

A hétvége napos napján a Ligetben összekapcsoltuk a lélek és a test táplálását. Egyik barátunk azt mondta: "Elég jelképes a mellényed, blúz nélkül fogod hordani?" Hi-hi. Pedig nincs igaza, a szeptemberi fáradt napsütésben pont jól esett, hogy valami még van a könnyű blúz fölött, ami benn tartja a meleget. Szerintem szeretni fogom.

Most szép virágos a Városliget. Ismeritek a Vajdahunyad vára hátsó sarkához "odalopott" Logosi Béla szobrot?
Az a szoborfülke üres volt. Aztán úgy szűk 10 éve, az éjszaka leple alatt valakik odalopták. Azóta egyszer ellopták, de valakik, megint csak ismeretlenek, pótolták. Ilyen is van! Imádom a sztorit, egy múzeumok éjszakáján mesélte a helyi "hercegkisasszony" vezetőnk.  

Rece-fice

Kipróbáltam a recehorgolást.

Ez az amikor az ember gyakorlatilag egy négyzethálót horgol, ahol a négyzet függőleges vonala egy egyráhajtásos pálca, a vízszintes pedig 2 láncszem, és közben egy mintarajz alapján egyes négyzeteteket kitölt 2-2 egyráhajtásos pálcával... Na ezt csak az érti a leírásom alapján, aki úgyis tudja ... Mindegy, én is legtöbbször így vagyok a mintaleírásokkal ... úgyhogy én rajzból értek ... Mutatom is mindjárt ...

Nagyanyámnak volt egy hatalmas recehorgolt terítője. Többnyire az volt a nagy ebédlőasztalon akkor amikor nem ettünk rajta, szóval alapvetően meghatározta a nagyszoba arculatát, és be is ivódott az én lelkembe egy életre. Szóval ez is egy olyan gyerekkori fixáció ...

Öreg volt már akkor is (a terítő), Mama sokat varrogatta, javítgatta, de akkoriban az ilyesmik még minimum egy életre szóltak, de inkább több generációt szolgáltak ki. ... Nem is tudom hol lehet most ... Mama már 20 éve nincs velünk ..., de nem kizárt, hogy Apu simán előhúzza egy régen lezárt dobozból ... Utána is nézek ...

No, de visszatérve az én recémre. Ekkora fába azért nem vágtam a fejszém ... találtam egy diszkrét kis mintát, ami pont jó lesz egy szép színű, ámde dög unalom díszpárnahuzatomra.

Amint fent írtam, nem nagy tudomány, inkább egy kis figyelem kell hozzá, hogy ne szúrjuk el a mintát ...

...Ámde ...

probléma van! Már félkész állapotban látszott, hogy az én négyzethálóm nem szabályos, azaz nem négyzet ... szélesebb, mint amilyen magas ... Az egyráhajtásos pálcám  rövidebb, mint két láncszemem ... (kipróbáltam, a kétráhajtás meg sok). Fogalmam sincs róla, hogy ezen hogyan tudok javítani. Így horgolok majd' negyven éve, nem gondolom, hogy tudnék ezen változtatni ... Van valakinek ötlete?

Horgolás a szeptemberi napsütésben

Gondolom, ha nem pont egy kis négyzetes darabbal kezdek, akkor ez a probléma ki sem derül (pl. Csili kendője is recehorgolt végülis). Lehet, hogy ez a megoldás is? Egy vitrázs függönyön, egy polc-bordűrön (vagy mi az) nem igazán látszik a szabálytalanság, plusz nem kell túl geometrikus mintát választani ...

Ez bizony nem négyzet ...

Most blokkolódik a darab ... A függöny-keményítős vízben jól átnyomkodva, ki tudtam feszíteni négyzetesre, de gondolom az azért majd visszaalakul valamelyest, úgyhogy kicsit pihentetem, mielőtt felvarrom a párnahuzatra ... De azért majd mutatom készen is.

És itt a minta is:

Még nem varrtam rá, csak szépen odaillesztettem a helyére ... és talán kerül majd a párnára valami kis szegély is ... Majd mutatom

Mandala II.

Hűvösödő estéken, TV nézés közben, a kanapéra kuporodva, a pillanatnyi hangulatom színeivel ...

Az utolsó képen azért még bekacsint néhány poháralátét ... :)

Fonal: Catania
Tű: 2,5
Minta itt.

Ui: A cím azért Mandala II., mert volt már egy mandalám, de az nagyon más. Más méret, más struktúra, más funkció. Itt megnézheted azt is, a mintájával együtt.